”Mert Krisztus, a mi húsvéti bárányunk már megáldoztatott”
(1 Korinthus 5:7)

Mivel az emberiség nagy része már nem él az állatáldozat intézményével, vannak ezeknek az áldozatoknak bizonyos elemei, amikről szinte teljesen elveszítettük a tudásunkat. Vegyük például magának az "áldozat" szónak a jelentését. A legtöbb ma élő ember számára egy állat feláldozása egyet jelent az állat megölésével. De a Bibliában "feláldozni" valamit soha nem csak a megölést jelentette. Az állat megölése csupán az áldozat előkészítésének egyik lépése volt; nem az áldozat maga. "Feláldozni" azt jelenti: a kiválasztott, lemészárolt és az áldozatra minden egyéb szempontból előkészített állatot felajánlani Istennek.

Pál azt mondta, hogy az üdvösség "nem cselekedetekből" van (Ef 2:9). Jakab viszont azt írta: "cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által" (Jak 2:24). Jakab azt a kérdést is felteszi: "Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg" (Jak 2:21). Pál viszont úgy érvelt: "Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből igazult meg, akkor van mivel dicsekednie... Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak" (Róm 4:2,5). 

"Ezután így szólt hozzájuk: ’Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.’" 
(Márk 16:15-16)

"Most pedig titeket is megment (…) a keresztség" 
(1 Péter 3:21)


Ezekből az igeversekből azt láthatjuk, hogy üdvösség csak azoknak fog adatni, akik megkereszteltettek! Miután ezt a tényt rögzítettük, egy kézenfekvő kérdéssel találjuk magunkat szembe: Melyik keresztség az, amelyik megment? János keresztsége vízzel, vagy Jézus keresztsége szent Szellemmel? E kettő közül kell, hogy legyen valamelyik, mivel kizárólag János és Jézus keresztsége azok, amik Istentől rendeltettek.

A közösség testvériség. A görög koinonia szót többféle módon lehet és szokás is fordítani: közösségnek, testvériségnek, sőt, még partnerségnek is. Tehát a "közösség" szó valamin való osztozásra utal, elsősorban egymás érzésein és gondolatain. Pál így írta körül, mit jelent a közösség: "mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem legyetek ismét egy értelmen és azonos véleményen" (1 Korinthus 1:10).

"Most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk"
(Pál a rómaiaknak 13:11)


A 20. század legzavarbaejtőbb fejleménye hívő körökben a "megtérés" és az "üdvösség" fogalmának összekeverése.  A megtérést földi életünk során tapasztaljuk meg, míg az üdvösséget azután, hogy ez az élet véget ért. Péter az üdvösséget hitünk "céljának" nevezte (1 Péter 1:9), míg a megtérés annak kezdete. Az üdvösség Isten hűséges gyermekeinek jutalma, amit útjuk végén kapnak meg, míg a megtérés az az áldás, amiben bűnösök részesülnek, amikor megbánják a bűneiket, és hisznek Jézus evangéliumában. A világban vannak emberek, akik már megtértek, azonban senki sincs, aki már megkapta volna Isten üdvösségét.

"Azután jön a vég, amikor átadja az országot az Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. Amikor pedig minden alá vettetett, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenben." (1 Korinthus 15:24, 28)


Amikor János apostol azt írta, "Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige", egy újonnan kinyilatkoztatott igazságot vallott meg: azt, hogy a mennyben két isteni személy létezik.

A mondás, miszerint “Szükség nektek újonnan születnetek”, magától Jézustól származik. Az Úr Nikodémusnak, Izrael egyik tiszteletben álló vezetőjének mondta ezeket a szavakat. Jézus világossá tette éjszakai látogatója számára, hogy Izrael nemzetéről beszél, amikor úgy fogalmazott: “Szükség nektek újonnan születnetek”. Azáltal, hogy zsidónak születtek, ők már Isten népe voltak, de közelgett egy változás, ami megkövetelte, hogy újra megszülessenek - ezúttal szellemi értelemben -, hogy Isten népe is maradhassanak.

Forradalom közeleg. Jézus követőinek felkelése a kereszténységnek nevezett vallási rendszer ellen. Akik Isten akaratát cselekszik, érzik, hogy közeledik ez a pillanat; akik nem, azokat meglepetésként fogja érni. Magának a kereszténységnek a végét fogja ez elhozni, az Atya és a Fiú örök dicsőségére, az Istent igazán szeretőknek pedig hatalmas örömére.