A pogányok által tisztelt "isteneket" Isten prófétái újból és újból elutasították, mondván: azok semmik. Ézsaiás ezt a kihívást intézte ezekhez az istenekhez: "Mondjátok meg, mi lesz ezután, hadd tudjuk meg, istenek vagytok-e? Tegyetek akár jót, akár rosszat, hadd lássuk azokat csodálkozva!" (Ézs 41:23).

Ugyanakkor az Ószövetség úgy is beszél bizonyos "istenekről", mintha azok valóságosak lennének. A zsoltáros így fogalmazott: "Isten ott áll az isteni közösségben, ítéletet tart az istenek fölött" (Zsolt 82:1), és ezt is mondta: "Az ÚR előtt borul le minden isten" (Zsolt 97:7). Hogyan tudna Isten "ítéletet tartani az istenek fölött", vagy hogy tudnának azok leborulni előtte, ha valójában nem is léteznek? A válasz az, hogy miközben azok az istenek, amiket az emberek imádtak, tényleg semmik voltak, ám voltak olyan emberek, akik magától Istentől kapták meg az "isten" titulust!

"Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban. Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: 'Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!' Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák így szóltak az okosakhoz: 'Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik.' Az okosak így válaszoltak: 'Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak.' Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: 'Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!' Ő azonban így válaszolt: 'Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.' Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!"

"A mint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt"
1János 2:18b


Első századi görög szótárakból kiderül, hogy János apostol idejében az "anti" szó azt jelentette: "helyett". Amikor tehát János "antikrisztusról" beszélt, akkor egy magát Krisztus helyett felkínáló valakire gondolt; egy szellemre, amelyik azt állítja magáról, hogy Krisztus Szelleme, miközben valójában nem az. Pál megjövendölt egy nagy hitehagyást, azaz egy hittől való tömeges "elszakadást" (2Thessz 2:3-4). Ez az elszakadás meg is történt, ám az nem magának a hitnek a megtagadását jelentette, hanem az igaz hit korrumpálódását. A hit elutasítása aligha tévesztett volna meg bárkit is, ám az evangélium körmönfont megváltoztatása és az emögött megbújó "Krisztus helyett" szellem sokakat magához vonzott, és elszédített, és ez a folyamat mind a mai napig tart. 

"Mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé."
"Mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek."
Római levél 14:10, 12

Van egy gondolat, ami különösen kiemelkedik a Szentírásból; mégpedig az, hogy Isten "rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött" (ApCsel 17:31). Te is ott leszel, Olvasóm. Minden férfi, minden nő, minden fiú és minden lány ott lesz. Igen: mindenki! Senki nem fogja tudni kikerülni az Istennel való találkozást. Ahogy az óra ketyeg, úgy kerül minden másodperccel közelebb és közelebb a nap, az óra, a pillanat... amikor meg kell majd állnunk Isten előtt. Mégis ezrek, sőt, milliók vonulnak sebes léptekkel, csöndben, de biztosan az örökkévalóság felé, úgy, hogy nincsenek felkészülve az Istennel való találkozásra. Ó, bűnös barátom! Lábad az élet futóhomokján áll. A lábnyomod holnap talán még látszani fog, de te már nem leszel itt, mert eltűntél az örökkévalóságba. Lám, a kezeid s lábaid milyen serényen dolgoznak! Már a jövőt tervezgeted, igaz? De melyik jövőt? Azt, amelyiknek holnap vége lesz? Vagy azt, amelyik bizonyosan elvezet Krisztus ítélőszéke elé?

"Én pedig azt mondom, hogy te Péter vagy. Erre a sziklára fogom felépíteni az eklézsiámat, és a halál erői sem lesznek képesek azt legyőzni"
Máté 16:18 (Egyszerű fordítás)


Mi az "egyház" szó jelentése?

Az "egyház" [angolul: church] a görög kuriakon szóból származik, amely szót sem Jézus nem használta soha, sem az ő apostolai. A kuriakon szó szerinti jelentése: "egy úr háza". Olyan, emberi kezek által emelt épületre utal, ami valamilyen istenség imádatára lett odaszentelve. És mivel az "egyház" szó bármilyen istentiszteleti helyet jelenthet, gyakorlatilag az iszlám mecsetek, a zsidók vagy buddhisták által használt templomok és természetesen a keresztények által istentiszteletre használt épületek is "egyháznak" minősülnek.

"A Krisztus vére (...) mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek"
Zsidók 9:14


A testnek élete a vérben van (3 Mózes 17:11). Amikor a vér megszűnik áramlani a testben, a halál bizonyosan bekövetkezik. Így, mivel a Krisztus testének élete a szent Szellemben van (Jn 6:63; Róm 8:10), a Szellemre úgy is szokás hivatkozni, mint Krisztus vérére. Ahol pedig a Szellem megszűnik áramlani, ott a szellemi halál az, ami bizonyosan bekövetkezik.

”Mert Krisztus, a mi húsvéti bárányunk már megáldoztatott”
(1 Korinthus 5:7)

Mivel az emberiség nagy része már nem él az állatáldozat intézményével, vannak ezeknek az áldozatoknak bizonyos elemei, amikről szinte teljesen elveszítettük a tudásunkat. Vegyük például magának az "áldozat" szónak a jelentését. A legtöbb ma élő ember számára egy állat feláldozása egyet jelent az állat megölésével. De a Bibliában "feláldozni" valamit soha nem csak a megölést jelentette. Az állat megölése csupán az áldozat előkészítésének egyik lépése volt; nem az áldozat maga. "Feláldozni" azt jelenti: a kiválasztott, lemészárolt és az áldozatra minden egyéb szempontból előkészített állatot felajánlani Istennek.

Pál azt mondta, hogy az üdvösség "nem cselekedetekből" van (Ef 2:9). Jakab viszont azt írta: "cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által" (Jak 2:24). Jakab azt a kérdést is felteszi: "Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg" (Jak 2:21). Pál viszont úgy érvelt: "Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből igazult meg, akkor van mivel dicsekednie... Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak" (Róm 4:2,5). 

"Ezután így szólt hozzájuk: ’Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.’" 
(Márk 16:15-16)

"Most pedig titeket is megment (…) a keresztség" 
(1 Péter 3:21)


Ezekből az igeversekből azt láthatjuk, hogy üdvösség csak azoknak fog adatni, akik megkereszteltettek! Miután ezt a tényt rögzítettük, egy kézenfekvő kérdéssel találjuk magunkat szembe: Melyik keresztség az, amelyik megment? János keresztsége vízzel, vagy Jézus keresztsége szent Szellemmel? E kettő közül kell, hogy legyen valamelyik, mivel kizárólag János és Jézus keresztsége azok, amik Istentől rendeltettek.

A közösség testvériség. A görög koinonia szót többféle módon lehet és szokás is fordítani: közösségnek, testvériségnek, sőt, még partnerségnek is. Tehát a "közösség" szó valamin való osztozásra utal, elsősorban egymás érzésein és gondolatain. Pál így írta körül, mit jelent a közösség: "mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem legyetek ismét egy értelmen és azonos véleményen" (1 Korinthus 1:10).