"A mint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt"
1János 2:18b


Első századi görög szótárakból kiderül, hogy János apostol idejében az "anti" szó azt jelentette: "helyett". Amikor tehát János "antikrisztusról" beszélt, akkor egy magát Krisztus helyett felkínáló valakire gondolt; egy szellemre, amelyik azt állítja magáról, hogy Krisztus Szelleme, miközben valójában nem az. Pál megjövendölt egy nagy hitehagyást, azaz egy hittől való tömeges "elszakadást" (2Thessz 2:3-4). Ez az elszakadás meg is történt, ám az nem magának a hitnek a megtagadását jelentette, hanem az igaz hit korrumpálódását. A hit elutasítása aligha tévesztett volna meg bárkit is, ám az evangélium körmönfont megváltoztatása és az emögött megbújó "Krisztus helyett" szellem sokakat magához vonzott, és elszédített, és ez a folyamat mind a mai napig tart. 

"Mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé."
"Mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek."
Római levél 14:10, 12

Van egy gondolat, ami kiváltképpen kiemelkedik a Szentírásból; ez pedig az, hogy Isten "rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött" (ApCsel 17:31). Te is ott leszel, Olvasóm. Minden férfi, minden nő, minden fiú és minden lány ott lesz. Igen, mindenki ott lesz. Senki sem fogja megúszni ezt a találkozást Istennel. Ahogy az óra ketyeg, úgy kerül minden másodperccel közelebb és közelebb a nap, az óra, a pillanat, amikor meg fogunk állni Isten előtt. Ennek ellenére ezrek, sőt, milliók haladnak sebesen, csöndben, de biztosan az örökkévalóság felé úgy, hogy nincsenek felkészülve az Istennel való találkozásra. Ó, bűnös barátom, a lábad az élet futóhomokján áll. Holnap a lábnyomod talán még látszani fog, de te már nem leszel itt, mert eltűntél az örökkévalóságba. Nézd, a kezeid s a lábaid milyen serényen dolgoznak! Már a jövőt tervezgeted, igaz? De melyik jövőt? Azt, amelyiknek holnap vége lesz? Vagy azt, amelyik épségben és biztonságban elvezet Krisztus ítélőszéke elé?

"Én pedig azt mondom, hogy te Péter vagy. Erre a sziklára fogom felépíteni az eklézsiámat, és a halál erői sem lesznek képesek azt legyőzni"
Máté 16:18 (Egyszerű fordítás)


Mi az "egyház" szó jelentése?

Az "egyház" [angolul: church] a görög kuriakon szóból származik, amely szót sem Jézus nem használta soha, sem az ő apostolai. A kuriakon szó szerinti jelentése: "egy úr háza". Olyan, emberi kezek által emelt épületre utal, ami valamilyen istenség imádatára lett odaszentelve. És mivel az "egyház" szó bármilyen istentiszteleti helyet jelenthet, gyakorlatilag az iszlám mecsetek, a zsidók vagy buddhisták által használt templomok és természetesen a keresztények által istentiszteletre használt épületek is "egyháznak" minősülnek.

"A Krisztus vére (...) mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek"
Zsidók 9:14


A testnek élete a vérben van (3 Mózes 17:11). Amikor a vér megszűnik áramlani a testben, a halál bizonyosan bekövetkezik. Így, mivel a Krisztus testének élete a szent Szellemben van (Jn 6:63; Róm 8:10), a Szellemre úgy is szokás hivatkozni, mint Krisztus vérére. Ahol pedig a Szellem megszűnik áramlani, ott a szellemi halál az, ami bizonyosan bekövetkezik.

”Mert Krisztus, a mi húsvéti bárányunk már megáldoztatott”
(1 Korinthus 5:7)

Mivel az emberiség nagy része már nem él az állatáldozat intézményével, vannak ezeknek az áldozatoknak bizonyos elemei, amikről szinte teljesen elveszítettük a tudásunkat. Vegyük például magának az "áldozat" szónak a jelentését. A legtöbb ma élő ember számára egy állat feláldozása egyet jelent az állat megölésével. De a Bibliában "feláldozni" valamit soha nem csak a megölést jelentette. Az állat megölése csupán az áldozat előkészítésének egyik lépése volt; nem az áldozat maga. "Feláldozni" azt jelenti: a kiválasztott, lemészárolt és az áldozatra minden egyéb szempontból előkészített állatot felajánlani Istennek.

Pál azt mondta, hogy az üdvösség "nem cselekedetekből" van (Ef 2:9). Jakab viszont azt írta: "cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által" (Jak 2:24). Jakab azt a kérdést is felteszi: "Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg" (Jak 2:21). Pál viszont úgy érvelt: "Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből igazult meg, akkor van mivel dicsekednie... Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak" (Róm 4:2,5). 

"Ezután így szólt hozzájuk: ’Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.’" 
(Márk 16:15-16)

"Most pedig titeket is megment (…) a keresztség" 
(1 Péter 3:21)


Ezekből az igeversekből azt láthatjuk, hogy üdvösség csak azoknak fog adatni, akik megkereszteltettek! Miután ezt a tényt rögzítettük, egy kézenfekvő kérdéssel találjuk magunkat szembe: Melyik keresztség az, amelyik megment? János keresztsége vízzel, vagy Jézus keresztsége szent Szellemmel? E kettő közül kell, hogy legyen valamelyik, mivel kizárólag János és Jézus keresztsége azok, amik Istentől rendeltettek.

A közösség testvériség. A görög koinonia szót többféle módon lehet és szokás is fordítani: közösségnek, testvériségnek, sőt, még partnerségnek is. Tehát a "közösség" szó valamin való osztozásra utal, elsősorban egymás érzésein és gondolatain. Pál így írta körül, mit jelent a közösség: "mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem legyetek ismét egy értelmen és azonos véleményen" (1 Korinthus 1:10).

"Most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk"
(Pál a rómaiaknak 13:11)


A 20. század legzavarbaejtőbb fejleménye hívő körökben a "megtérés" és az "üdvösség" fogalmának összekeverése.  A megtérést földi életünk során tapasztaljuk meg, míg az üdvösséget azután, hogy ez az élet véget ért. Péter az üdvösséget hitünk "céljának" nevezte (1 Péter 1:9), míg a megtérés annak kezdete. Az üdvösség Isten hűséges gyermekeinek jutalma, amit útjuk végén kapnak meg, míg a megtérés az az áldás, amiben bűnösök részesülnek, amikor megbánják a bűneiket, és hisznek Jézus evangéliumában. A világban vannak emberek, akik már megtértek, azonban senki sincs, aki már megkapta volna Isten üdvösségét.

"Azután jön a vég, amikor átadja az országot az Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. Amikor pedig minden alá vettetett, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenben." (1 Korinthus 15:24, 28)


Amikor János apostol azt írta, "Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt", egy újonnan kinyilatkoztatott igazságot vallott meg: azt, hogy a mennyben két isteni személy létezik.