"Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban. Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: 'Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!' Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák így szóltak az okosakhoz: 'Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik.' Az okosak így válaszoltak: 'Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak.' Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: 'Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!' Ő azonban így válaszolt: 'Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.' Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!"
Az egyetlen különbség az okosak és a balgák között az volt, hogy az okos szüzek vittek magukkal egy extra korsót olajjal tele. Ha külső szemlélőként néztük volna őket, nem is két különálló csoportot láttunk volna; tíz szüzet láttunk volna egy csoportban, és talán észre sem vettük volna, hogy egyeseknél volt plusz korsó, míg másoknál nem.
Gondoljunk bele, mennyi mindenben hasonlítottak egymásra az okosak és a balgák. Mindannyian tudták, hogy (1) a vőlegény érkezik, (2) hogy mikor érkezik, (3) hogy hol kell vele találkozni, (4) hogy szükségük lesz lámpásra, végül pedig (5) mindannyian elálmosodtak, és elaludtak.
Az, hogy az okos szüzek - a lámpás mellett - vittek magukkal egy extra korsó olajat is, azt mutatja, hogy ők gondoltak valamit, amit a balgák nem - amit pedig gondoltak, az a vőlegénnyel volt kapcsolatos.
Az igazság, amit az okosak megértettek a vőlegénnyel kapcsolatban, hogy a vőlegénynek teljes szabadsága van, minden helyzetben, azt tenni, amit csak jónak lát. Az okosak tudomásul vették, hogy a vőlegénynek szabadsága van úgy cselekedni, ahogy neki tetszik; akár még attól is eltérni, amit korábban mondott - ha ő így látja jónak. Az okosak pénzt költöttek a plusz olajra, amit a balgák nem tettek meg, és megtették azt az extra erőfeszítést (amit a balgák nem), hogy plusz teherként magukkal vitték az olajat arra a helyre, amit a vőlegény kijelölt számukra - azért, mert ismerték őt. Az extra korsó a vőlegénynek való behódolásuk kifejeződése volt. Azzal, hogy magukkal vitték az útjukra ezeket a korsókat, lényegében azt mondták neki: "Mi a rabszolgáid vagyunk, te pedig a mi urunk vagy. Mi csak azt tesszük, ami neked tetszik; te pedig szintén azt teszed, ami neked tetszik."
A balga szüzek elismerték, hogy a vőlegénynek tekintélye van parancsolatokat adni nekik. Teljes mértékben engedelmeskedtek is a parancsának, hogy találkozzanak vele a meghatározott helyen, a meghatározott időben. Pontosan azt tették, amit mondott nekik - viszont nem tettek semmi mást, mert nem úgy tekintettek rá, mint aki szuverén és szabad úgy cselekedni, ahogy csak neki tetszik, hanem úgy, mint aki köteles aszerint cselekedni, amit korábban mondott. Úgy gondolták, hogy ha ezt mondta, akkor így is kell tennie. A balgák és az okosak is engedelmesek voltak. Mindannyian elmentek arra a helyre, amit a vőlegény megparancsolt nekik, abban az időpontban, amit ő mondott. De a balgák nem vették tudomásul, hogy a vőlegénynek szabadsága van arra, hogy megváltoztassa a terveit; ha tudomásul vették volna, ők is hoztak volna magukkal extra olajat.
A balga szüzek úgy jellemezték volna a vőlegényt, mint aki hűséges hozzájuk. Az okosak úgy, mint aki hűséges önmagához. A balgáknak minden reménye abban volt, amit a vőlegény mondott. Az okosaknak minden reménye a vőlegényben magában volt. A balgák tökéletesen megbíztak a vőlegény szavában; a népszerű kifejezéssel élve azt mondták volna, hogy "ráálltak az igére". Az okosak viszont Őbenne bíztak tökéletesen. Ők arra álltak rá, hogy ismerték Őt Magát - az Igét. A balgák tudták azt, amit a vőlegény mondott, az okosak viszont ismerték azt, Aki mondta. A balgák ismerték a vőlegény szavát, megbíztak a szavában, és az egész életüket az ő szavára tették fel. Az okosak viszont őt magát ismerték, őbenne bíztak, és az egész életüket őrá tették fel. A balgák abban bíztak, hogy a vőlegény pontosan azt fogja tenni, amit egyszer már kimondott. Az okosak őbenne bíztak; abban, hogy azt teszi, amit csak akar.
A balgák tudtak valamit, és ebben a valamiben bíztak; az okosak ismertek valakit, és ebben a valakiben bíztak. Valójában tehát az történt, hogy az okos szüzek egy másik mester fogadására indultak el, mint a balgák. A balgák egy olyan mesterrel készültek találkozni, aki csak a képzeletükben létezett. Az okosak azt az urat várták, aki ő valójában volt.
Egyetlen kivételtől eltekintve minden, amit az okosak tettek, a balgák is megtették. Jézus amiatt hívta őket balgáknak, amit nem tettek meg. Nem vittek magukkal extra olajat. És azért nem vittek magukkal, mert nem ismerték a vőlegényt. A János 17:3-ban Jézus így imádkozott: "Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust". Isten adja meg nekünk a kegyelmet, hogy igazán megismerhessük Őt és az Ő Fiát, hogy azután örökké velük élhessünk békességben.
Írta: John D. Clark, Sr.
Forrás: https://www.goingtojesus.com/gtj_tracts.html?tname=tract-056-wisefoolish
Fordította: Bakó Zoltán
