Pál azt mondta, hogy az üdvösség "nem cselekedetekből" van (Ef 2:9). Jakab viszont azt írta: "cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által" (Jak 2:24). Jakab azt a kérdést is felteszi: "Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg" (Jak 2:21). Pál viszont úgy érvelt: "Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből igazult meg, akkor van mivel dicsekednie... Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak" (Róm 4:2,5). 

Hogy lehet Pálnak és Jakabnak is igaza, amikor egyikük azt mondta, "nem cselekedetekből", míg a másikuk azt: "cselekedetekből"? Egymásnak látszólag ellentmondó tanításaik harmóniája abban rejlik, hogy Istennek e két embere nem ugyanazokról a cselekedetekről beszélt! Íme egy lista a Bibliában megtalálható különböző fajta cselekedetekről: 

- Jó cselekedetek ... Isten szerint való viselkedés és cselekedetek.
- Ábrahám cselekedetei ... olyan cselekedetek, amik egy Istenhez való különleges közelséget és engedelmességben megnyilvánuló bizalmat demonstrálnak. 
- Isten cselekedetei ... Isten által adott vagy szolgái által véghezvitt csodák. Ezeket "hatalmas tetteknek" és Isten "csodálatos dolgainak" is nevezi a Biblia.
- Megtéréshez méltó cselekedetek ... cselekedetek, amiket egy bűnösnek meg kell tennie, hogy múltbeli bűneit Isten megbocsássa. 
- Emberi kezek munkái ... templomok, szobrok, vallási tárgyak, stb.
- A test cselekedetei ... olyan cselekedetek, amiket az emberi test vágyai motiválnak. A Biblia "gonosz cselekedeteknek" is nevezi ezeket.
- Az ördög munkái ... olyan cselekedetek, amiket az ördög inspirál, de emberek hajtják végre.
- Cselekedetek ... vallási előírások és odaszánás hivalkodó módon történő gyakorlása (Mt 23:3-7). 

A cselekedetek minden egyes fajtájának, amiket a Biblia említ, konkrét meghatározása van. A "test cselekedetei" például nem ugyanazok, mint a "megtéréshez méltó cselekedetek". "Ábrahám cselekedetei" pedig nem azonosak az "ördög munkáival".

A cselekedetek egyik legjelentősebb fajtája, amiről az Újszövetség is beszél, és aminek saját, konkrét meghatározása van, a "törvény cselekedetei". És csak amikor megértjük e kifejezés jelentését, akkor fogjuk meglátni a rejtett harmóniát Pál és Jakab állításai között. 

PÁL "CSELEKEDETEI"

Az első dolog, amit tudnunk kell a "törvény cselekedeteiről", hogy ezek Istentől voltak. A "törvény cselekedetei" azokat a szertartásokat jelentették, amiket Isten adott Izraelnek a prófétáin keresztül. Az Ószövetség a szimbólumok szövetsége volt; jelképes rituálékon keresztül prófétált az eljövendő Messiás, Jézus Krisztus szolgálatáról. Az ószövetségi sátor a mennyet jelképezte (Zsid 9:24); az illatáldozat, amit Izrael főpapja mutatott be, a szentek imádságait (Jel 5:8). A sátorban található gyertyatartó a hét mécsessel a hét szellemet ábrázolta, amik Isten mennyei trónja előtt vannak (Jel 4:5). Ezek a jelképek (és még sok ezekhez hasonló) szentek és becsesek voltak a maguk idejében, és - Pál szavaival - mind a "törvény cselekedetei" közé tartoztak, amiknek ma már semmi hasznuk nincs az üdvösség elérése szempontjából (Gal 2:16). A törvény szerinti szertartások ma már semmilyen szellemi hasznot nem hordoznak magukban.

A törvény cselekedetei szentek voltak (Róm 7:12), és Istentől valók. Jézus ugyanúgy szerette Isten törvényét, mint minden igaz ember Izraelben. A törvény iránti odaadása időnként konfliktust okozott közte és zsidó testvérei között, akik rajongtak a "vének hagyományaiért". Jézus nem vetette meg a zsidó hagyományokat; betartotta azokat, egészen addig, amíg azok ellentmondásba nem kerültek Isten törvényével (Jn 10:22-23). Amikor a zsidó hagyományok rákényszerítették, hogy válasszon Isten törvénye és a vének hagyományai között, mindig a törvénynek való engedelmességet választotta (Mk 7:1-13). Jézus felé bizalmatlanok voltak az emberek, és üldözték őt, amiért így élte az életét.    

A legkorábbi hívők, zsidók lévén, odaadóan követték a törvényt, amit helyesen is tettek; elvégre a törvény vezette őket Krisztushoz. Jézus maga mondta, hogy ha nem hinnénk el Mózes írásait, neki sem tudnánk hinni (Jn 5:46-47). A törvény úgy lett megalkotva, hogy az embereket Jézushoz vezesse, ezért írta Pál, hogy "a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg" (Gal 3:24). Izrael hagyományok iránti rajongásának mértéke megegyezett az Isten törvénye iránti odaadásukkal, ami összezavarta őket, mert elhomályosította azt a csodálatos képet, amit Isten rajzolt számukra a Messiásról a törvény cselekedetein keresztül. 

MEGMARADNI A SZERTARTÁSOS CSELEKEDETEKBEN

A legkorábbi hívők között (akik mind zsidók voltak) volt egy vita azzal kapcsolatban, hogy a pogány hívők kötelesek-e - a zsidókhoz hasonlóan - betartani a törvény cselekedeteit. Sok Krisztusban hívő zsidó tanító azt mondta a pogány megtérőknek, hogy el fognak kárhozni, hacsak nem vetik alá magukat a törvény cselekedeteinek (ApCsel 15). Pál azt állította, hogy értelmetlen a pogányoknak olyan cselekedeteket végrehajtaniuk, amik egy olyan Messiásról jövendöltek, aki időközben eljött. Pál emellett azzal is érvelt, hogy a törvény szertartásait Isten csak a körülmetélt nemzetnek rendelte el, a körülmetéletlen pogányoknak nem (Róm 3:19). Ez volt a lényege annak, amit Pál tanított. Azzal, hogy Krisztus betöltötte a törvény prófétai cselekedeteit, teljesült is azoknak célja, ezért nincs értelme tovább folytatni ezeket a szertartásokat. Erről beszélt Pál, amikor azt mondta, hogy az üdvösség többé "nem cselekedetekből" van. Új és meglepő tanítás volt ez, de Jakab, János, Péter és más bölcs vezetők rábólintottak Pál evangéliumára, és egyetértettek, hogy Pál továbbra is tanítsa ezt - de csak a pogányoknak, soha ne a zsidóknak (Gal 2:7-9)!

JÉZUS ELEGENDŐ

Pál tehát azt tanította, hogy Jézus betöltötte a törvény cselekedeteit, és mivel a törvény cselekedeteinek célja teljesült, Pál ezeket "holt cselekedeteknek" nevezte (Zsid 6:1, 9:14). Értette, hogy mivel Krisztus betöltötte a törvény prófétai cselekedeteinek Isten által rendelt célját, ezek a cselekedetek "meghaltak". 

Egyes zsidó hívők tanítása miatt sok pogány hívő érezte úgy, hogy körül kell metélkedniük, és zsidóvá kell válniuk; Pál azonban elmondta nekik, hogy Isten szemében ők már körül vannak metélve, hiszen Isten a szívüket már körülmetélte a Szellem által (Róm 2:28-29). És Pál kitartott amellett, hogy semmilyen szertartást nem kell végrehajtaniuk a testükön, mondván: azok, akik a Szellem által vannak körülmetélve, ők "Isten Izraele" (Gal 6:16). Isten útja most már "új és élő út", és nem a ceremóniák régi útja. 

Ez tehát Pál üzenete a cselekedetekről: Jézus Krisztus egyedül elegendő az üdvösséghez. Egyedül Krisztus vére szerez engesztelést a bűnért (Zsid 9:12); egyedül Krisztus keresztsége tisztít meg a bűntől (Ef 4:5); egyedül Krisztus közbenjárása bírhatja rá az Atyát, hogy megbocsássa a bűneinket (1Tim 2:5). Mivel Jézus eljött, a törvény cselekedetei többé nincsenek érvényben."Mivel a törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat. Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre az Isten jobbjára ült. Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket" (Zsid 10:1,12,14)

JAKAB "CSELEKEDETEI"

Amikor azt mondta, "cselekedetekből igazul meg az ember", Jakab nem mondott ellent Pál tanításának, ugyanis Jakab nem a törvény cselekedeteire utalt. Jakab a hitből jövő jó cselekedetekről beszélt. Jakab ugyanúgy tisztában volt vele, mint Pál, hogy a törvény vallásos szertartásainak gyakorlása senkit nem tesz igazzá. (Elvégre a Jézust gyűlölő zsidók maguk is betartották a törvény cselekedeteit.) Azzal, hogy azt mondta, "cselekedetekből igazul meg az ember", Jakab azt tanította, hogy az ember örök ítéletét az életében elvégzett cselekedetei fogják meghatározni. Csak ha az ember tiszta, szent életet él, akkor nyerhet végül üdvösséget (Zsid 12:14). Igen, azok a hívők is, akik visszatérnek korábbi bűneikhez, el fognak kárhozni (2Pét 2:20-22). Jézus erről így beszélt: "Megjön annak a szolgának ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás" (Mt 24:50-51).

Minden férfi és nő, akit Isten valaha is használt a világ kezdete óta, figyelmeztette az embereket, hogy az, ahogy élik az életüket, meghatározza, hogy hol fogják tölteni az örökkévalóságot. Jézus azt mondta: "Mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel" (Jn 5:28-29). Minden beszámoló, ami az utolsó ítéletről a Bibliában megtalálható, azt állítja, hogy az ember a cselekedetei alapján lesz megítélve. Isten bölcs emberei (Zsolt 62:13; Préd 12:14), prófétái (Jer 7:1-16), apostolai (1Péter 1:15-17), ahogy maga az Úr Jézus is többször és világosan kijelentette, hogy az ember cselekedetei fogják meghatározni az ő örök ítéletét. 

Szellemben elragadtatva, Patmosz szigetén való száműzetése idején János ezt az ijesztő látomást kapta az utolsó ítéletről: "És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint" (Jel 20:11-13).

Pál szavai a Róma 2:6-10-ben jól mutatják, hogy Pál teljes mértékben egyetértett Jakabbal a jó cselekedeteket illetően. Azt írta, Isten "mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni: azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre, és halhatatlanságra, örök életet ad; azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak, és a hamisságot követik, haraggal és bosszúállással fizet majd. Gyötrelem és szorongás lesz a része minden ember lelkének, aki a rosszat cselekszi ... viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindenkinek, aki a jót cselekszi".

Miközben tehát Pál azt tanította, hogy az üdvösség nem a törvény cselekedeteiből van, ahhoz ragaszkodott, hogy a jó cselekedetek nélkülözhetetlenek az üdvösséghez, mert örök élet csak azoknak fog adatni, akik "jót cselekszenek". Pál és Jakab tökéletesen egyetértettek egymással tanításaikban. Pál helyesen állította, hogy a törvény cselekedeteinek semmi közük az üdvösségünkhöz, Jakab pedig helyesen állította, hogy a jó cselekedeteknek nagyon is sok közük van hozzá. Mindkét apostol egy szívből jövő "Ámennel" nyugtázta volna a másik tanítását. Tegyünk így mi is!

Írta: John D. Clark, Sr.
Forrás: https://goingtojesus.com/gtj_tracts.html?tname=tract-028-works
Fordította: Bakó Zoltán