"Ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait"
Lukács 22:32


Jézusnak ezek az utolsó vacsorán elmondott szavai azt jelzik, hogy Simon Péter (akihez az Úr ekkor éppen beszélt) még nem volt megtérve*. Valójában lehetetlen is volt, hogy Jézus földi szolgálata idején bárki megtérjen, hiszen megtérni Isten országába azt jelenti, hogy valaki megkapja a szent Szellemet; márpedig amíg Jézus közöttünk volt, a Szellem nem adatott senkinek (Jn 7:39). Azok, akik a Szellem pünkösdi kiáradása (ApCsel 2) előtt Krisztust követték, hűséges zsidóknak számítottak, nem újjászületett embereknek. Ők az ószövetség hatálya alatt voltak, és ott is maradtak egészen addig, amíg Jézus el nem hozta az új szövetséget halála, feltámadása és mennybemenetele által, ahol felajánlotta magát az Atyának a bűneinkért (Zsid 9:24-26). "Mert a végrendelet [szövetség] csak halál esetén érvényes; amíg a végrendelkező él, addig érvénytelen." (Zsid 9:17). 

Péter - Jézus többi tanítványával együtt - pünkösd napján kapta meg a Szellemet. És mivel Pál azt mondta, hogy csak akkor válunk Isten gyermekeivé, amikor megkapjuk az Ő Szellemét (Róm 8:9), tudhatjuk, hogy Jézus tanítványai számára pünkösd volt az a nap, amikor újjászülettek. 

Pál a kolossébeli szenteknek azt mondta, hogy Isten "megszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata" (Kol 1:13-14). Ez az Isten országába történő "átvitelünk", amikor megkapjuk a megváltást és a bűnbocsánatot - ez az, amit megtérésnek hívunk. 

Nyilvánvalóan senki sem térhetett meg, senki sem vitethetett át az Isten országába, amíg a Szellem el nem jött, hogy a megtérésnek ezt a munkáját elvégezze. Megdöbbentő, milyen sokan hiszik, hogy a tanítványok már Jézus halála előtt megtértek, vagy újjászülettek, miközben az ő áldozati halála volt az, ami egyáltalán lehetővé tette, hogy bárki is újjászülethessen.
Barátom, ahogy a tanítványokat is a szent Szellem-keresztség vitte be az Isten országába pünkösd reggelén, ez ma is ugyanúgy igaz. Nincs más útja a megtérésnek, csakis ez a keresztség. Ezért tanította azt Péter, hogy a keresztség az, ami "titeket is megment" (1Pét 3:21). 

Nem Jézus tanítványai voltak az egyetlenek, akik várták, hogy bemehessenek Isten titokzatos királyságába. Mások mellett "arimátiai József, a nagytanács tekintélyes tagja, (...) maga is várta az Isten országát" (Mk 15:43). Ahogy nézték mesterük diadalmas bevonulását Jeruzsálembe, és azt gondolva, hogy az ő királysága földi királyság lesz, Jézus izgatott tanítványai úgy hitték, "hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa" (Lk 19:11). Feltámadása után, amikor Jézus meghagyta a tanítványoknak, hogy várják meg Jeruzsálemben a Szellem eljövetelét, ők még akkor is egy földi királyság felállítására számítottak. Azt kérdezték: "Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?" (ApCsel 1:6). Nem tudták, hogy a szent Szellemről szóló szavaival Jézus valójában már az ő királyságáról beszélt. Csak amikor pünkösd eljött, akkor kezdték el végre megérteni Jézusnak ezeket a szavait: "Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot" (Lk 12:32). 

Megfoganni és megszületni

Mind szellemileg, mind a természetben igaz, hogy az a folyamat, ami a születéshez vezet, egy elvetett maggal kezdődik. Jézus Isten igéjének a hirdetéséről úgy beszélt, mint Isten magjának elvetéséről az emberi szívekbe (Lk 8:11). Így tehát szellemi értelemben is igaz, hogy akárcsak a természetben, a születést fogantatásnak kell megelőznie. És ahogy a természetben is igaz, hogy a sok elvetett magból csak néhány terem végül gyümölcsöt (életet), ugyanígy azok közül is, akik hallják az Isten igéjét, csak néhányakat fog az valóban megváltoztatni, hogy végül el is jussanak az újjászületésig. Sok szolgáló összekeveri a fogantatást a születéssel; másképp megfogalmazva: összekeverik a bűntudatra ébredést a megtéréssel. Pál apostol például a damaszkuszi úton nem megtért, csupán bűntudatra ébredt. A megtérése három nappal később történt, amikor megkapta a szent Szellemet (ApCsel 22:16). A bűntudatra ébredés nem jelent újjászületést; de végül eredményezheti azt, ha a bűnbánó lélek kitart az igazság követésében. 

Akár csak a természetben, vannak, akik ugyan megfogannak (bűntudatra ébrednek), de a születésig végül soha nem jutnak el. Jézus szolgálata alatt sokan megfogantak Isten igéje által, de csak mintegy százhúszan maradtak meg az igében, akik azután az ApCsel 2-ben újjá is születtek. Jézus tudta, hogy sokan lesznek, akik nem fogják szeretni az igazságot, amit tanít nekik, és figyelmeztette a tanítványait, hogy meg kell maradniuk az ő beszédében, ha valóban a tanítványai akarnak lenni (Jn 8:31). 

Sokan vannak, akiket a Szellem meggyőzőtt ugyan a bűnükről, de nem maradtak meg ebben a meggyőződésben. Ők megfogantak, amikor meghallották az igét, ahogy egy magzat is megfogan az anyja méhében, de a növekedésük az anyaméhben megállt, így nem tudtak onnan kijönni, és nem születtek bele Isten családjába. Ők azok, akik soha nem részesültek a szent Szellem-keresztségben. Ők nem értik, hogy amikor Jézus azt mondta Nikodémusnak, "Szükséges nektek újonnan születnetek", akkor ezzel csak annyit mondott: "Szükséges, hogy Isten Szellemét megkapjátok".

Az Úr figyelmeztette a tanítványait: "Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába" (Mt 18:3). Fontos, hogy ez az Istentől jövő tanács felgerjesszen minden szívet, amelyik megfogant már az igétől, de még nem fogadta be Isten Szellemét; hogy megújuljon bennük a buzgalom Isten igazsága iránt.


Amit hiszünk
Írta: George C. Clark, Sr.

Hisszük a régi erőt
Ami pünkösdkor leszállott
Szerintünk ő a szent Szellem
De Léleknek is hívhatjátok. 
Hisszük, hogy azok tértek meg,
Kik vártak eljövetelére
Hisszük a régi erőt
Teljes egészében.

Hisszük, hogy lángnyelvként jött el,
S bizonyságot tett a Szellem
Hisszük, hogy mindenki hallotta
Beszéljen bármilyen nyelven.
Hisszük, hogy sokakat összezavart
Mások felkiáltottak: "Ámen!"
Hisszük a régi erőt
Teljes egészében.

Hisszük, ha Krisztus menyasszonyának
Részese akarsz lenni
Be kell fogadd a Szellemet
S áldozatot kell hozni.
Hisszük az Úr szavát:
"Újjászületni szükséges néktek"
Hisszük a régi erőt
Teljes egészében.

Hisszük, hogy öreg Kornéliusz is
A szent Lelket megkapta
A Szellem pedig, mint pünkösdkor,
Bizonyságát adta.
Hisszük, Kornéliusz pogány volt,
De ez nem volt hátrány, sem érdem
Hisszük a régi erőt
Teljes egészében.

Hisszük, hogy Pál végigjárva
A "felső vidékeket"
Az efezusiaknak hirdetni kezdte
A szent Szellemet s tüzet.
S mikor kezét rájuk tette,
Tizenkettőt betöltött a Szellem
Hisszük a régi erőt
Teljes egészében. 

Írta: George C. Clark, Sr. és John D. Clark, Sr.
Forrás: https://goingtojesus.com/gtj_tracts.html?tname=tract-043-conversion
Fordította: Bakó Zoltán



* Az ismertebb magyar bibliafordítások a "megtérés" szót két különböző értelemben is használják. Az első (görögül: metanoia) a bűnbánatot, a bűntől való elfordulást, a gondolkozásunk megváltoztatását jelenti (pl.: "Térjetek meg, mert elközelített az Isten országa!" - Máté 3:2). Az, hogy a gondolkozásunkat (és a cselekedeteinket!) ebben az értelemben megváltoztassuk, előfeltétele annak, hogy a "megtérés" a szónak a másik értelmében is megtörténhessen velünk. 
A görög strepho vagy epistrepho (amit magyarul szintén "megtérésnek" szoktunk hívni, lásd: Mt 18:3; Lk 22:32) Isten munkája, amelynek következtében az ember átkerül a sötétség hatalmából az Isten országába (lásd Kol 1:13-14). Ez a szent Szellem vételének, más néven az "újjászületésnek" a pillanatát jelenti.
Ez a traktátus ez utóbbiról szól!

(Az angol nyelv a "repentance" és "conversion" szavakkal különbséget tesz a két fogalom között.)