"Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak (...) anyja"
Jelenések 17:5
A világtörténelem egyik leggyakrabban tárgyalt alakja egy Luther Márton nevű szerzetes. Ez a bátor római katolikus professzor 1517-ben szögezte ki 95 észrevételét (ún. "tételeit") a hit általa fontosnak vélt kérdéseiben a wittenbergi vártemplom kapujára. Abban az időben a nyugati civilizációban a Római Katolikus Egyház volt az egyetlen út, amit a kereszténység kínált azok számára, akik keresztények akartak lenni. Kelet-Európában és Ázsia egyes részein a kereszténység nagyrészt a Görög Ortodox Egyházat jelentette, de nyugaton lényegében csak a római katolicizmus létezett - egészen addig, amíg Luther ki nem szögezte 95 tételét arra a bizonyos kapura.
Luther Márton a katolikus egyház néhány doktrínabeli túlkapása és az egyház magas rangú szolgálóinak vad pénzcsinálási taktikái ellen tiltakozott; nem állt szándékában a kereszténység egy újfajta változatát létrehozni. Közelebbről: Luther undorodott attól a gyakorlattól, hogy bizonyos egyházi vezetők pénzért árultak bűnbocsánatot illetve ún. búcsúcédulákat. Ez egy jövedelmező üzlet volt, ami az ő idejére már abszurd méreteket öltött. Egyes "bűnbocsánat-árusok" vagy "búcsúhirdetők" (ahogy Luther nevezte őket) elhitették emberekkel, hogy "mihelyt a ládába dobott pénz megcsörren, a lélek [a purgatóriumból] azonnal a mennybe száll". Kilencvenöt tételéből világosan látszik, hogy Luther hajlandó volt lojális és engedelmes szolgája maradni a kereszténységnek és a római katolikus pápának, és továbbra is hitt benne, hogy az egyházban az Isten által rendelt papságot a római katolikus klérus jelenti. Kilencedik tételében a pápa kapcsán Luther úgy fogalmazott: "Jót tesz velünk a Szentlélek a pápa által...". Az ötvenharmadik tételben pedig azt bizonygatta, hogy akik hamis tanításokat terjesztenek, azok "Krisztus és a pápa ellenségei".
Lehet, hogy Luther abban reménykedett, hízelgésével megnyerheti a pápát a búcsúcédulák árusításával kapcsolatos teológiai álláspontjának; ám ha a pápa egyetértett volna vele (ami egyértelműen nem így történt), úgy tűnik, hogy Luther hajlandó lett volna alávetni magát a pápának és a katolicizmusnak.
Luther Márton a tételeiben teljes szívvel kiállt a "purgatórium" katolikus mítosza mellett. A katolikus doktrína szerint a purgatórium az a hely, ahová hívők jutnak a halálukkor, ha ebben az életben nem tettek eleget azért, hogy felkészítsék a lelküket az Isten jelenlétébe való bemenetelre. Katolikusoknak azt tanítják, hogy a purgatóriumban a tökéletlen hívők gyötrelmek elszenvedése által tisztíttatnak meg a bűneikből. (Katolikus papok pedig - díjfizetés ellenében - ígéretet tettek embereknek, hogy eltávozott szeretteik számára szabadulást biztosítanak a purgatóriumból!) Ez a tanítás szimpla őrültség, Luther mégis egyetértett vele. Amint említettem, kilencvenöt tételének megírásával nem volt célja fellázadni a katolicizmus alapvető tanai ellen, sem az ellen, hogy ők lennének Krisztus valódi teste.
A dolgok előrehaladtával, mivel Luther rendíthetetlenül elutasította a korának katolikus papjai által terjesztett legellenszenvesebb nézeteket, ez nyugaton végül a kereszténység szakadásához vezetett, amit később újabb és újabb szakadások követtek, akárhányszor csak olyan doktrínabeli ellentmondások merültek fel, amik kellő súllyal bírtak ahhoz, hogy megragadják az emberek szívét. Így ma már vannak reformátusok, evangélikusok, metodisták, baptisták, pünkösdisták, mormonok, Jehova Tanúi, és még sokan mások. A katolicizmusnak (az "anyaszentegyháznak") sok gyermeke született, habár valójában egyet sem akart, és gyűlölte mindegyiket, amikor azok megszülettek. (A szajhák nem akarnak gyerekeket.) És az, hogy hagyományosan az összes lánygyermek gyűlölte az anyját, nem jelenti azt, hogy egyébként ne az ő leszármazottai lennének. Ez csupán annyit jelent, hogy a keresztény család tagjai nem szeretik egymást.
A kereszténység szelleme a katolicizmus szelleme; a katolicizmus a keresztény vallás eredeti és legtisztább formája. És a katolicizmus ezen szelleme a forrása minden egyes keresztény szervezetnek, házi imaalkalomnak vagy Biblia tanulmányozó csoportnak. A nyugati civilizációban minden keresztény vallási csoport a római katolicizmusnak köszönheti a létezését. Ezért is helyénvaló a római katolicizmust "anyaszentegyháznak" hívni, a protestáns egyházakat pedig, mivel anyjuk tisztátalan szellemétől származnak, "paráznáknak". Luther Mártonnak fontos szerepe volt a kereszténység római katolicizmuson kívüli formáinak megszületésében, ezért szoktam őt úgy hívni: A bába, aki először állt a Nagy Parázna szolgálatába, amikor az elkezdte megszülni csúf gyermekeit.
Az anya a "Nagy Parázna", az ő lányai pedig a "paráznák". És habár voltak idők, amikor sok vér kifolyt egymással való viszálykodásaikban, mégis van egy tagadhatatlan kötelék, ami összeköti a keresztény felekezetek nagy családját. De mi ez a titokzatos kötelék? Mi az alapvető hasonlóság az anya és lányai között? Más szóval, mi ez a kétségkívül meglévő harmónia a Római Katolikus Egyház, a Görög Ortodox Egyház és az összes többi keresztény felekezet között? A válasz egyszerű. A keresztények (katolikusok, ortodoxok, protestánsok) osztoznak azon félreértésükben, hogy mit jelent valójában az "egyház"; és ez olyan lényeges alapvetése a hitüknek, hogy nem tagadhatják meg, mert azzal a teljes keresztény vallást megtagadnák. A lányok ezt a hitüket az anyjuktól kapták, és olyan becses számukra, mint maga az élet. Sőt, valójában ez az életük, hiszen ezen doktrína nélkül a kereszténység meg sem született volna. Ez a doktrína hozta létre, és ma is ez tartja életben.
A kereszténység alaptanítása, ami egyesíti a katolicizmust (a Nagy Paráznát) és a protestáns felekezeteket (az ő lányait), nem más, minthogy az ember anélkül is tagjává válhat a Krisztus testének, hogy bemeríttetne a szent Szellembe, amelynek jele a Szellem hangja.
SENKI SEM SZÜLETETT ÚJONNAN, AMÍG BE NEM MERÍTTETETT A SZENT SZELLEMBE, AMELYNEK JELE A SZELLEM HANGJA.
Jézus azt mondta: "Én vagyok az ajtó." Más szóval, egyedül Jézus vihet be bárkit is a Krisztus testébe. "Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló", mondta az Úr. Csak Jézusnak van hatalma arra, hogy valakit Krisztus testének a tagjává tegyen. De mi módon teszi ezt az Úr? Pál elárulta: "Egy Szellembe meríttettünk be mindannyian, hogy egy testté váljunk" (1Kor 12:13, Csia). Igen, az ajtó, ami Isten igaz családjába vezet, a szent Szellembe való bemerítés, amit Jézus személyesen végez el.
A kereszténység azt állítja saját magáról, hogy Isten családja. Én viszont azt állítom, hogy ez nem így van. De TE honnan tudhatod, hogy az a sokmillió keresztény mond igazat, akik azt állítják, hogy a kereszténység Isten családja, vagy én, aki azt állítom, hogy ez nem igaz? Szerencsére könnyen el lehet dönteni, hogy valóban a kereszténység-e Isten családja. Ehhez csak két egyszerű kérdést kell megválaszolni. Az első: Hogy lesz valaki a kereszténység tagja? A második: Hogy lesz valaki Isten családjának a tagja? Ha a két kérdésre adott válaszok eltérnek egymástól, akkor a kereszténység nem Isten családja.
Ahogy korábban már említettem, Pál azt mondta, hogy a Szellembe való bemerítés által kerülünk be Krisztus testébe. Szóval: amikor Jézus bemerít valakit a szent Szellembe, akkor ezáltal ő tagjává válik a kereszténység valamely' felekezetének? Nyilvánvalóan nem. Az ember saját akarata és döntése révén lesz egy gyülekezetnek a tagja. A kereszténységhez csatlakoznak az emberek, nem Jézus bemerítése által kerülnek bele. Amikor valaki tagjává válik a kereszténység egyik felekezetének, akkor az az ember saját akaratából történik; az nem Isten Szellemének a munkája. De azok, akik bemeríttetnek a szent Szellembe, tagjává válnak a Krisztus testének, mégpedig Isten munkája révén; beleszületnek Isten családjába, nem "a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől". Ez az egyszerű igazság megmutatja, hogy minden keresztény egyház hamisan állítja, amikor saját magát Isten családjának nevezi. Jézus bemerítése által egyik keresztény felekezetnek sem válunk tagjaivá, így tehát a kereszténység nem Isten családja.
A kereszténység legfőbb, felekezeteket egyesítő alapvetése, hogy az ember saját döntéséből tagjává válhat Isten családjának, ahelyett, hogy egyszerűen megtérne, és Jézus - a szent Szellembe merítve - bevinné őt Isten szent családjába. Barátom, hogy váltál részévé annak a közösségnek, amihez most tartozol? Ha csatlakoztál hozzá, akkor rossz helyen vagy. Ha a kereszténység bármely gyülekezetéhez csatlakoztál, akkor a Nagy Paráznával kerültél rokonságba, és a pápa az atyád, akkor is, ha gyűlölöd őt - és sok gyermeke valóban gyűlöli! Figyelj rám, kedves testvérem! Ha keresztény vagy, a pápa az atyád, akár tisztában vagy vele, akár nem - mert ő a kereszténység feje.
Hagyományosan a konzervatív keresztény csoportosulások többsége értette, és tanította is, hogy a Jelenések könyvének "Nagy Paráznája" a katolicizmus. Sokszor hallottam konzervatív keresztény tanítókat ezt az igazságot tanítani. Amit viszont ugyanezek a keresztény tanítók nem értettek, hogy a Nagy Parázna lányai éppen azok a protestáns felekezetek, amelyekhez ők maguk is tartoztak!
Amikor a szent Szellem úgy kiált, "Fussatok ki belőle, én népem!", akkor Isten azt mondja nekünk, hogy teljes egészében jöjjünk ki a kereszténységből. Az "ő", akiből ki kell jönnünk, nem csak a Nagy Paráznát jelenti, hanem a lányait is. Az "ő" a Jézus nevében gyakorolt hamis vallás szelleme.
A Nagy Parázna királynőnek mondja magát (Jel 18:7). De kit mond a férjének, vagyis: ki a király? Hát Jézus, a királyok királya. Azt is mondja magáról, hogy ő nem özvegy. Ez azt jelenti, hogy állítása szerint a férje most is él. És nem ezt lehet hallani keresztény istentiszteleteken; hogy Jézus ma is él? (A Szajhának muszáj néhány igazságot is kimondania, különben senkit sem tudna megtéveszteni!) Továbbá azt is állítja, hogy gyászt nem fog látni soha, hiszen, mondja ő, Krisztus menyasszonyaként meg lesz kímélve Isten eljövendő haragjától. De mivel ezeket a hamis kijelentéseket az igazi Úr nevében teszi, "egyetlen napon jönnek rá a csapások" (Jel 18:8).
Nem, kedves barátaim, a neves teológus Luther Márton nem gondoskodott menekülőútról Isten gyermekei számára a Nagy Parázna elől (akkor sem, ha ennek az ellenkezőjét híresztelik róla). Ő csak segített kihordani a Szajha sok lánygyermeke közül az elsőt. Az első lány (és később a többiek) ugyan dühösen elutasították az "anyaszentegyház" bizonyos hagyományait és tanításait, de az összes közül a leggonoszabbat egyikük sem tagadta meg. Az, hogy saját magát Isten családjának mondja, a fundamentális hazugság, amire az egész kereszténység épül. Ez a legsikeresebb hazugság, amit Sátánnak valaha sikerült elhitetnie az emberekkel, és rávennie őket, hogy továbbadják.
A Nagy Parázna valamennyi lánya gyűlöli az anyja bizonyos hagyományait és tanításait, még ha közben követik is romlott példáját, és felajánlják az embereknek a lehetőséget, hogy csatlakozzanak egy gyülekezethez, ahelyett hogy azt tanítanák nekik, térjenek meg, hogy Jézus a szent Szellembe merítve bevihesse őket Krisztus testébe. Ám a lányoknak muszáj azt állítaniuk magukról, hogy ők Isten családja, mert ez a természetük, amit az anyjuktól örököltek. A kereszténység sajátos családi vonása, hogy örökké tartó örömök ígéretével vesznek rá embereket (ne feledjük, szajhákról van szó), hogy csatlakozzanak az egyházhoz.
A protestánsok lelkes szólamokkal méltatják az általuk eredeti protestánsnak tartott Luther Mártont, ám azok, akik a Szellem szerint járnak, se nem protestánsok, se nem katolikusok. Egyáltalán nincs részük a kereszténységben. Nem foglalnak állást a kereszténység családi vitáiban. A bölcs ember "nem illeti a tisztátalant", hanem tisztán tartja magát. Ami a keresztény felekezeteket illeti, a bölcs ember érti, hogy MINDEGYIK HAMIS, és hogy kizárólag azok igazak Isten előtt, akik hallják az Ő csodálatos hangját, és engedelmeskednek neki itt és MOST.
Drága testvérem, drága testvérnőm! Tudod mit mond a szent Szellem Isten családjának itt és MOST? Ha nem, vonulj félre Istennel, és keresd őt. És lelked legmélyebb zugaiban hallani fogsz egy halk és szelíd hangot, amint buzgón kérlel: "Fussatok ki belőle, én népem!" És amikor ezt hallod, engedelmeskedj neki.
Írta: John D. Clark, Sr.
Eredeti szöveg: https://x.com/WitnessofSpirit/status/1852381046345490599
Fordította: Bakó Zoltán
