"Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján. Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt. Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: 'Íme, kiment a magvető vetni, és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták. Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. Mások tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket. A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.'" (Máté 13:1-8)

A fenti példázatból azt látjuk, hogy akik abban a kiváltságban részesültek, hogy meghallják az Isten Igéjét, valójában négy csoportra oszthatók. És lévén, hogy ez az igazság, mindannyiunknak fel kellene tennie a kérdést: "Én melyik csoportba tartozom?" Nézzük hát meg az elsőt:

(1) Az útfélen lévő föld (Mt 13:19)

"Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag."

Azoktól a millióktól, akik ebbe a csoportba tartoznak, gyakran hangzik el a kérdés: "A mi hibánk, hogy nem értjük? Okolhatók vagyunk mi ezért?". Jézus megadta erre a választ (Mt 13:15):

"Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket."

Azt is mondhatjuk, hogy ezek az emberek azért nem értik meg az Isten Igéjét, mert előnyben részesítik a bűnt és a földi élvezeteket. Bárki, aki vágyik rá, könnyen megérthet annyit Isten Igéjéből, hogy képes legyen megtérni. Most pedig lépjünk tovább...

(2) A sziklás föld (Mt 13:20-21)

"Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik."

A sziklás föld képében olyasvalakit látunk, aki meghallja Isten Igéjét, és azt is mondhatjuk róla, hogy azt túlcsorduló örömmel fogadja. Az Úrtól kapott megtapasztalása valódi és csodálatos, ünneplést és örvendezést vált ki belőle. Azonban mégsem képes kiállni azért, amiről tudja, hogy igaz, így az őt körülvevő kételkedő szellemek rövid időn belül legyőzik őt. A következő, amiről az Úr beszél:

(3) A tövises föld (Mt 13:22)

"Akinél pedig tövisek közé hullott, hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és nem hoz termést."

A feltűnő különbség ezen hívők és a második csoportba tartozók között: az eltelt idő. Akik a második csoportban vannak, csak rövid ideig tartottak ki. Itt, a harmadik csoportban, a hívő huzamosabb ideig jól végzi a futását; ám ahogy telik-múlik az idő, fokozatosan elgyengül. Ez természetesen annak tudható be, hogy hagyta, hogy a tövisek megmaradjanak, azok pedig megfojtották Isten magját. A tövisek a "világ gondját" és a "gazdagság csábítását" jelentik, és e két veszedelem - ha a hívő engedi, hogy felnövekedjenek a szívében - gyümölcstelenné teszik őt. 

Igen, kedves olvasó! Akik a harmadik csoportban vannak, sokkal messzebbre jutnak, mint a második csoportba tartozók, akik, amint olvastuk, "csak ideig valók". Az igazság az, hogy akik a tövises földben vannak, nem adják fel, és nem sétálnak el. Inkább megmaradnak a szentek gyülekezetében, még ha egyre kevesebb gyümölcsöt is teremnek. Fellelkesült pillanataikban akár még odáig is eljutnak, hogy bátran szembeszállnak a gonosszal, és nagy elánnal dicsérik az Urat, azt a benyomást keltve, mintha az életük jobb föld lenne annál, amilyen valójában. Ezek a hívők a Máté 15:8-ban megrajzolt bibliai képet tükrözik:

"Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tõlem."

A "tövises föld" csoportja méretében megegyezik a "jó föld" csoportjával, hiszen Jézus az egyik híres példázatában az Isten országát tíz szűzhöz hasonlította, akik közül öt okos volt, öt pedig balga (Mt 25:1-13). Emlékezetes, hogy mindannyiuknál volt olaj, de a balgák nem hoztak belőle eleget. Ugyanígy igaz, hogy a Szellem olaja minden hívőnél megvan ugyan, ám egyik felüknek nincs belőle elég, ezért ők az ítéletkor ki lesznek vetve az Isten országából. Az utolsó, amiről Jézus beszél:

(4) A jó föld (Mt 13:23)

"Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit."

Istennek hála ezekért a szent és hűséges hívőkért, akik nem csak befogadják Isten Igéjét, hanem engedelmeskednek is annak életük végéig. Őnáluk van elég olaj, ami elviszi őket egészen a Bárány menyegzőjének vacsorájáig. Mindannyian teremnek gyümölcsöt, ki-ki a saját képessége szerint: "az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit".

Nos, barátom, most már tudsz válaszolni a kérdésemre? E négy csoport közül melyikbe tartozol te? Segít őszintén válaszolnunk e kérdésre, ha elfogadjuk, hogy nem csak az Úr látja, hol tartunk igazán, hanem Istennek minden igaz szentje is.

Maradj meg a "jó földben", kedves olvasó, mert közel az idő, amikor az Úr "eljő (...) hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben". Ámen!



Négy fajta föld
Írta: George C. Clark

Nézték a madarak a magvető kezét
Látták, hogy félrehullik néhány mag
Jöttek s gyorsan felkapkodták őket
Így ezekből semmi sem maradt.

A nap is tette a maga dolgát,
Felkelt, s a földre lesütött
A sziklák közé hullott mag
Így megperzselődött.

A tövisek sem voltak tétlenek
Megfojtották, mit lehetett
Lassan felnőve a magok mellett
Kioltottak minden életet.

Ám voltak, kik jó földbe hullottak
Termésüket időben meghozták
Harminc-, hatvan-, százannyit teremve
Kiérdemelték a menyegzői ruhát.




Írta: George C. Clark
Fordította: Bakó Zoltán
Eredeti szöveg: https://goingtojesus.com/gtj_tracts.html?tname=tract-063-fourkinds