"Ne térjetek vissza többé azon az úton...
Nem látod meg többé [Egyiptomot]"
(5Mózes 17:16; 28:68)


Miután az izraeliek kiszabadultak az egyiptomi fogságból, Mózes a Sínai-pusztába vezette őket. Isten megígérte, hogy nekik adja Kánaán földjét, amihez nekik csak annyit kellett tenniük, hogy követik az általa adott útmutatást. Ez az útmutatás egy oltalmazó felhő volt nappal, ami éjszakára vígasztaló tűzoszloppá változott (4Móz 9:15-17). 

A pusztában Isten próbára tette Izrael hitét, amire Izrael többször is úgy reagált, hogy elkezdték tervezgetni, hogyan mehetnének vissza Egyiptomba - persze nem rabszolgának, hanem uralkodni. Tudták, hogy Fáraó és a serege már halottak, miután belefulladtak a Vörös-tengerbe, az egyiptomiak pedig félnek tőlük, miután az Isten által küldött csapások elpusztították a földjüket. Így sok izraeli számára vonzóbbnak tűnt az Egyiptomba való visszatérés gondolata, mint folytatni a vándorlást a sivár pusztaságban az ígéret földjére. A felhő azonban nem Egyiptomba vezette őket, hanem kitartóan ment tovább Kánaán felé.

Sokan az izraeliek közül mégis vissza akartak térni. Egy alkalommal azzal fenyegetőztek, hogy megkövezik Mózest, és választanak maguknak másik vezetőt, aki majd visszaviszi őket (4Móz 16). Azt gondolhatták, hogy dicsőséget szerezne Jehovának, ha az Ő nevében uralkodnának Egyiptom felett; mint ahogy azzal is Őt próbálták tisztelni, hogy aranyborjút emeltek a nevében a Sínai-hegynél (2Móz 32:3-5). Mózes minden erőfeszítése ellenére sok izraeli így gondolkodott. 

És így gondolkodnak sokan Krisztus testében is. Visszatérnének a földi ügyek "Egyiptomába" (úgymint a politikához), hogy uralkodhassanak. Pedig Isten kihívta őket az evilági összefonódásokból, hogy "új életben" járjanak, és az Atyát "szellemben és igazságban" imádják. Isten népének imádkoznia kell azokért, akiket Isten hatalmi pozícióba helyezett (1Tim 2:1-2), nem részesévé válnia a világ politikai folyamatainak. 

Pál azt mondta, hogy Izrael "Mózesre" meríttetett meg a felhőben (1Kor 10:2). Az újszövetségi hívők  "Jézusra" meríttetnek meg a szent Szellemben (1Kor 12:13). Az izraelieknek azt kellett követniük, amiben megmeríttettek, hogy eljussanak az ígéret földjére. Ebben a szövetségben a hívőknek szintén azt kell követniük, amiben megmeríttettek, hogy elnyerjék a megígért örök életet (Mát 24:11-13; Róm 8:14). Isten Szelleme ugyanúgy nem vezeti vissza Isten gyermekeit a világba, hogy ott belekeveredjenek a politikába, ahogy a felhő sem vezette vissza Izraelt Egyiptomba, hogy átvegyék az ország irányítását.

Mi, akik a bizalmunkat Krisztusba helyeztük, csak akkor tudunk megmaradni az Ő békességében, ha az elménket Isten dolgaival töltjük meg. Pál figyelmeztetett, hogy "a testnek [a világnak] gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség" (Róm 8:6 Károli). Arra is intett minket, hogy "azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel" (Kol 3:1-2). 

Az ószövetségi Izrael földi dolgokkal törődött, mert ők földi nemzet voltak. Krisztus teste viszont nem földi nemzet; ők egy mennyei királyság részesei, annak nagykövetei, akik nem azzal vannak elfoglalva, hogy megváltoztassák annak az országnak a politikai viszonyait, ahol élnek. Tisztelettudó idegenekként engedelmeskednünk kell az országunk törvényeinek, és nem szembemennünk azokkal. A kivétel ez alól a szabály alól, ha egy földi uralkodó azt parancsolja, hogy legyünk engedetlenek Istennel szemben. Ebben az esetben "Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek".

Amikor Jézust letartóztatták a Gecsemáné kertjében, Péter - azt gondolva, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez - előhúzott egy kardot, és rátámadt azokra, akik azért jöttek, hogy elvigyék Jézust. De Jézus megdorgálta Pétert. Azt mondta: "Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el."

Kérlek, gondolkodj el ezen: Vajon Jézus tiltása csak a kardokra vonatkozott? Elfogadható lett volna neki, ha Péter nem karddal, hanem puskával támad azokra az emberekre? Esetleg egy ostort vagy egy kést helyénvalónak tartott volna? Az vajon tetszett volna Jézusnak, ha Péter lázadást szervez a főpapok ellen, vagy támogat egy petíciót Kajafás eltávolítására? Mennyire számított volna, hogy Péter harca milyen eszközökkel történik? Jézus azt mondta, hogy az ő szolgái nem harcolnak (Jn 18:36). 

Isten gyermekei Isten akaratát "nem erővel, sem hatalommal, hanem az én szellememmel" viszik véghez, "mondja a Seregeknek Ura" (Zak 4:6 Károli). Minden olyan tett, amit nem a szent Szellem inspirál, testi; márpedig a testi fegyverek haszontalanok a szellemi hadviselésben. Legyen hited Istenben, kedves Olvasó! A Szellem fegyverei "erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására" (2Kor 10:4). A békesség fegyver; az öröm és az igazság fegyverek; Isten szeretete fegyver; a szent Szellem ereje fegyver. Krisztus testének a hadviselése láthatatlan hadviselés, amit csak láthatatlan fegyverekkel lehet sikeresen megvívni. 

Szavazás

Ha szellemi fegyverei használata helyett Isten népe visszafordul a világba, és az evilági politikai hatalom kardját veszi kézbe, akkor - Jézus saját szavai szerint - nem fogja tudni elkerülni, hogy végül ugyanez a hatalom eltiporja őt. Isten drága gyermeke, gondoljuk végig együtt! Az vitathatatlan tény, hogy ebben a világban a többség azon a "széles úton" jár, "amely a kárhozatba visz". Tehát ha mi, akik a kisebbséghez tartozunk, a többségi elv használatához folyamodunk, a józan ész azt mondja (Jézusról nem is beszélve), hogy végül biztosan leszavaznak és legyőznek minket. Maradj ki a politikából! A harcainkat Isten útja szerint kell megvívnunk, különben veszíteni fogunk.

Békességet ad, amikor tudjuk, hogy "a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja azt, akinek akarja" (Dán 4:22). Ezen a földön Isten tervének az is a része, hogy gonosz embereken keresztül gyakorolja az uralmát, nekünk pedig nem feladatunk velük szembeszállni. Erre Pál is rámutatott, amikor azt írta: "Nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett" (Róm 13:1). Ha tehát Krisztus teste földi módszerekkel próbálja megváltoztatni földi kormányok útját, ezzel Krisztus teste vajon nem az ellen harcol, Aki elrendelte, hogy ezek a kormányok hatalmat kapjanak? Nézzük meg még egyszer Pál szavait: "Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett. Aki tehát ellene szegül a hatalomnak, az az Isten rendelésének áll ellen; akik pedig ellenállnak, azok ítéletet vonnak magukra." (Róm 13:1-2). 

Egy kedves testvér, aki azóta már az Úrhoz költözött, elmondta, hogy mielőtt megértette volna ezt a felszabadító igazságot, gyűlöletet és félelmet hordozott a szívében azok ellen a nemzetek ellen, akik ennek az országnak az ellenségei. Időnként elképzelte, hogy ha megtámadnák az országot, a lehető legtöbbet meggyilkolná közülük, mielőtt őt magát megölnék. De Istennek nem ez az akarata az Ő népe számára! Később ugyanez a testvér, miután megtanulta az igazságot, már Isten királyságának nagyköveteként látta saját magát; mint idegent, aki Jézust képviseli abban az országban, ahol él. És mint nagykövetek, akiket nem terhelnek a földi kormányzás gondjai, Istent kell szolgálnunk; igazságban, békességben és a szent Szellemben való örömben, "mert aki ebben szolgál Krisztusnak, az kedves az Isten előtt, és megbízható az emberek előtt" (lásd Róm 14:17-18).

Nagykövetek egy gonosz világban

A pogány király Nabukadonozor iránti engedelmessége miatt az ifjú Dánielt és három héber barátját minden bizonnyal sok izraeli tartotta árulónak. Tudjuk, hogy Jeremiást árulóként ítélték el, amiért zsidó társainak azt mondta, vessék alá magukat az idegen királynak, Nabukadonozornak (Jer 38). Én is értem, miért tűnhet egyesek számára hazafiatlannak, amikor azt állítom, hogy hívőknek nem kellene résztvenniük az ország politikai pártoskodásaiban. Ám a föld egyetlen nemzete sem szent vagy örökkévaló. Amíg Jézus vissza nem jön, hogy "vasvesszővel" uralkodjon a nemzetek felett, földi királyságok fognak felemelkedni és elbukni, győzni és legyőzetni, bővölködni és elsorvadni. És bármilyen korszakban is élünk, bármelyik helyen, bármilyen fajta kormányzás alatt, az egyetlen célunk a Királyunkat képviselni, a fegyvereink pedig kizárólag olyanok, amik az emberek lelkén hatolnak át, nem pedig a testükön.

Hálás vagyok Istennek azért a kiváltságért, hogy az Amerikai Egyesült Államokban élhetek, miközben az Úr Jézust szolgálom. Isten olyan szabadságjogokkal áldotta meg ezt az országot, amire más nemzetek csak irigykednek. Ám ezekre a szabadságjogokra úgy kell tekintenünk, mint amiket Istentől kaptunk, amiket Isten is tart életben, és ha egyszer elveszik ezeket tőlünk, az is Istentől lesz. Látva az Egyesült Államokban zajló eseményeket, nyilvánvaló, hogy Isten elkezdte megvonni azt a jóindulatot, amit egykor ez iránt az ország iránt mutatott. A nemzet és annak vezetői meggyalázzák Jézus drága nevét. Mit várhatnánk, mi lesz a következménye annak, hogy egyre kevésbé hajlandóak elismerni Isten Fiát? Az újkori politikai vezetők jövőbeni katonai sikerekkel kapcsolatos magabiztossága a technológiába és fegyverkezésbe vetett hiten alapszik. De a Biblia azt tanítja nekünk, hogy "az Úr adja a győzelmet".

Az az "Úr", aki a győzelmet adja, az Úr Jézus Atyja, akire most már rutinszerűen hoz szégyent ez a nemzet, és mások, akik egykoron még nyilvánosan dicsőítették és tisztelték Őt. Isten gyermeke, ide figyelj! Ha Isten úgy dönt, hogy mások kezébe adja ezt az országot, neked akkor is nagykövetként kell majd viselkedned, nem pedig lázadóként azokkal szemben, akiknek Isten kormányzati hatalmat ad. Ne szállj szembe Isten rendelésével!

A mi feladatunk, mint Krisztus nagyköveteinek, hogy imádkozzunk azokért, akik politikai hivatalt töltenek be, nem pedig lázadni ellenük. Engedelmeskedj az ország törvényeinek, ahol élsz. Légy hálás a kormányért, ami feletted van, mert bármennyire is rossz egyik-másik kormány, ez a világ egy sokkal rosszabb hely lenne, ha ők nem lennének. A világ kormányai Isten rendeléséből vannak a helyükön, és mindegyiküknek szerepe van az Ő bölcs céljainak megvalósításában. Isten nem veszítette el a kontrolt saját világa felett, és egészen addig, amíg Krisztus teste ezt szem előtt tartja, nem fog azokra a bolondokra hallgatni, akik visszavezetnék őt Egyiptomba. Ehelyett a saját dolgukkal fognak törődni: Jézus Krisztus evangéliumának hirdetésével egy elveszett és haldokló világban.



Írta: John D. Clark, Sr.
Eredeti szöveg: https://goingtojesus.com/gtj_tracts.html?tname=tract-029-politicsandbelievers
Fordította: Bakó Zoltán