"Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős."
(2 Korinthus 12:10)
Amikor valaki Istenben bízik, többé nem vár másoktól szimpátiát, mert megpróbáltatásait az áldásai feltételének tekinti, az erőt pedig Istentől várja. Hiszen, ahogy Pál bátran kijelentette, "meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." (Róm 8:38-39)
A kísértések és megpróbáltatások legyőzése építi az Istenbe vetett bizalmunkat. Hát nem örvendeznünk kellene akkor bennük? Minden gond, minden próbatétel dicsőséges lehetőséget kínál, hogy tanuljunk arról a mennyei elhívásról, amelyre Isten hívja az övéit. Drága lehetőségek ezek, hogy próbára tegyék az Istenbe vetett hitünket! Mennyei Atyánk gyakran dönt úgy, hogy bizonyos ideig szenvednünk kell, hogy ezáltal tökéletessé és dicséretre méltóvá válhassunk. Ó, hogy megmutatja az ember valódi értékét, amikor a bánat és fájdalom sötét éjszakáin kell átküzdenie magát! Amikor megpróbáltatunk, "mint aki tűzön ment át", megtanulunk arra nézni, aki megígérte: "Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg." (Ézs 43:2). A mi Atyánk minden megpróbáltatásunkon keresztül ott van mellettünk, legyen bármily sötét is az éjszaka.
Drága barátaim! Isten azért próbál meg minket, hogy megmutassa nekünk, kik vagyunk valójában. Hogy olyanok vagyunk, mint a bölcs ember, aki kősziklára építette a házát, vagy olyanok, mint a bolond, aki homokra. Ha bölcsek vagyunk, a megpróbáltatásainkat úgy fogjuk látni, mint az Atyánk által gondosan megtervezett lépcsőfokokat, amelyeken keresztül még inkább a saját képére formálhat minket. Mivel Péter tudta ezt, örvendezve mondhatta: "Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt, amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek". El kell viselnünk az ötvös tüzét, hogy eljussunk a szentségnek arra a szintjére, amely alkalmassá tesz minket, hogy a Mester hasznára lehessünk. Péter, ez a drága jó, tűzben edzett apostol arra vágyott, "hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre" (1Pét 1:7).
Az ember mindig lehet hálás az utat mutató Kézért, amely diadalmasan vezeti az igazság bizonyosságában, még ha ez a Kéz időnként "a halál árnyékának völgyén" vezeti is át. Ha a bizalmát mindenkor Istenbe helyezi, képes lesz azt mondani, mint Dávid, a zsoltáros: "Nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy". Igen, Olvasóm, Isten minden csatán győzedelmesen fog keresztülvinni, és Őáltala minden csatában "felettébb diadalmaskodni" fogsz. Soha nem kell nyugtalankodnod vagy a kudarctól félned, addig, amíg engedelmeskedsz a láthatatlan Nagyságnak, aki terelgeti és elhordozza próbára tett népét.
Az igazságért való szenvedés dicsősége egyre jobban ránk ragyog, ahogy átmászunk a hitnek ezeken a próbatételein, fejünket a tökéletesség magaslatai felé emelve, nézve "Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére". Ha nem kapaszkodunk erősen a mi drága Megváltónkba, csúfos kudarc vár ránk, mert nélküle túlságosan gyengék és tehetetlenek vagyunk, hogy úrrá legyünk a megpróbáltatásainkon. Ő a mi erősségünk, és ez akkor is bátoríthat minket, amikor Pálhoz hasonlóan elesettnek és gyöngének érezzük magunkat. Időnként a próbáink közepette érezhetjük a helyzetünket olyan siralmasnak, mint Jób, amikor ezeket mondta: "Kelet felé megyek és nincsen ő, nyugat felé és nem veszem őt észre. Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom. De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany."
"Az Úr az igazat megpróbálja", árulja el nekünk Dávid (Zsolt 11:5). És mindig a legerősebb jellemű embernek jutnak a legkeményebb próbák. Micsoda dicsőséges lehetőség adatott nekünk: a kiváltság, hogy a menny védjegyével lehetünk elpecsételve! A hit próbái Isten legnagyobb elismerései az Ő földi gyermekei számára.
Nem kellene, hogy az ember úgy tekintsen a megpróbáltatásaira, mint pusztán az Ördög támadásaira. Egyáltalán nem! Isten nyájának meg kell tanulnia, hogy Isten az, aki a hitünk próbáit megtervezi és utunkba küldi, azzal a szándékkal, hogy az ő hatalmas áldásaiból részesüljünk! Nagy békesség van abban, amikor megértjük: szükséges, hogy a hitünk meg legyen próbálva, és hogy amikor meg van próbálva, akkor azt Isten teszi! Az ember a próbatételek idején tanulja meg a legértékesebb leckéket. Olyan leckék ezek, amiket a mi Atyánk mindenkinek személyre szabva készített el, a hitünk mértékének megfelelően és a szellemben való növekedésünk elősegítése érdekében.
Ha még nem ismered a próbák felett aratott győzelem szépségét és örömét, akkor talán arra van szükséged, hogy megalázd magad Isten előtt, minden gondodat Őrá vetve, "mert neki gondja van rátok". Amikor ennek az intésnek engedelmeskedünk, az olyan békességet hoz magával, ami sehogy máshogy nem lehet a miénk.
Tegyük fel, hogy a repülőgépek motorjait nem tesztelik le, mielőtt útjára engednék őket. Szeretnél ott ülni a fedélzeten egy ilyen repülőgép legelső útján? Kétlem. Ugyanígy van velünk is. Jézus senkit nem fog magával vinni arra a sokat emlegetett találkozásra a levegőben, aki előtte nem lett letesztelve a földön. A hitünk próbája Isten fenyítése; Ő így korrigál, formál, erősít és tökéletesít minket. Ezek a próbák sokfélék, számunkra olykor érthetetlenek és fájdalmasak, de van egy nagy vigaszunk; az, hogy csak egy időre szólnak. Igen, hála Istennek, a megpróbáltatás ideje rövid az örökkévalósághoz képest, annak minden örömével együtt. Pál arra buzdít, hogy emlékezzünk rá: "Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni."
A mi Istenünk minden próbatételt szent céllal tervez meg. A próbák áldásokra készítenek fel minket, és csak azok fogják megkapni az élet koronáját, akik elfogadták Istentől a megpróbáltatások jelentette fenyítést ebben a világban. Isten igéje örökké hirdeti az igazságot: az embernek meg kell harcolnia a koronájáért. Nyugodt tenger soha nem szült képzett tengerészt.
A Biblia számos olyan ember történetét meséli el, akiknek az élete egyetlen hosszú hit- és jellempróbának tűnik: Ábrahám, József, Jeremiás és Dániel ezek közé tartoznak. Ők bizonyítékul szolgálnak arra, hogy "akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad". Ugyanakkor az ilyen életek azt is megmutatják, hogy lehetséges, hogy az ember méltóságteljesen és feddhetetlenül vészeljen át minden próbatételt. Isten segítsen nekünk minél többet megszerezni "ugyanabból a drága hitből", hogy amikor Jézus eljön, nehogy könnyűnek találtassunk.
Legyetek türelemmel, barátaim, és ne zavarjátok meg a békéteket szükségtelen aggodalmaskodással, hanem "teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez", "az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül."
Írta: George C. Clark, Sr.
Eredeti szöveg: https://goingtojesus.com/gtj_tracts.html?tname=tract-047-trialsopportunities
Fordította: Bakó Zoltán
