Forradalom közeleg. Jézus követőinek felkelése a kereszténységnek nevezett vallási rendszer ellen. Akik Isten akaratát cselekszik, érzik, hogy közeledik ez a pillanat; akik nem, azokat meglepetésként fogja érni. Magának a kereszténységnek a végét fogja ez elhozni, az Atya és a Fiú örök dicsőségére, az Istent igazán szeretőknek pedig hatalmas örömére.
Az 1 Mózes 11-ben, egy később Babilonnak nevezett vidéken az ember először kísérelte meg közös erőfeszítéssel, saját erejéből elérni a mennyet. Ettől kezdve a "Babilon” nevet gyakran használták olyan helyekkel összefüggésben, amelyek hiábavaló vallásos tevékenységükről voltak ismertek. Babilon később azzal vált hírhedtté, hogy Isten népe fogságának lett a helyszíne. Nabukadonozor király sokakat ejtett foglyul, és vitt Babilonba Isten ószövetségi népe közül. Összekapcsolva Babilonnak ezt a kettős jelentését, azt látjuk tehát, hogy Babilon az a hely, ahol (1) emberek azon fáradoznak, hogy saját erejükből elérjék a mennyet, és (2) ahol Isten népe fogságban vergődik. Tökéletes leírása a kereszténységnek!
Isten népe jelenleg szét van szórva a között a többszáz felekezet (egyház, vallási irányzat) között, amelyek együtt alkotják a kereszténységet. Ezek között azonban egyetlen egy sincs, ami Istentől lenne. Isten szentjei (a hívők) mégis szinte kivétel nélkül csatlakoztak valamelyikhez, mert elhitették velük Sátán történetének legsikeresebb hazugságát; nevezetesen azt, hogy ha valaki Krisztushoz tartozik, annak szükségszerűen a kereszténységhez is tartoznia kell. A kereszténységet képező doktrínák és szertartások útvesztőjében Isten gyermekei kitartóan próbálják megtalálni a helyüket, de hiába; Krisztusban lenni és a keresztény "Egyházhoz" tartozni ugyanis két teljesen külön dolog, a kettőnek semmi köze egymáshoz.
Az Apostolok Cselekedeteiben elénk táruló dinamikus hitélet nem a kereszténység. A kereszténység az a vallás, ami később jött létre, és megfojtotta az ApCselben látott szellemi életet. Az Újszövetség könyveiben kijelentett igazságok közül néhány ugyan megtalálható a kereszténységben, egymástól messze szétszórt darabokban, de ezek az igazságdarabkák minden esetben – igen, mindig! – tévtanításokkal keverednek, és képtelenek kielégíteni az éhes lelkeket. Ennek eredménye frusztráció és elcsüggedés azoknak, akik éheznek Isten ismerete után. A keresztény vallást képező tanítások és tradíciók zavarbaejtően széles sora egyes hívőket olyannyira elbátortalanított, hogy már a reményét is feladták annak, hogy még haláluk előtt megismerhetik az igazságot Istennel kapcsolatban.
SOHASEM VOLT TISZTA
Tévedünk, ha úgy tekintünk a kereszténységre, mint ami egykor tiszta volt, csak időközben valakik elrontották. A kereszténység vallási rendszere sohasem volt Istentől. A kereszténységet nem lehet "helyreállítani” az eredeti tisztaságába, mert megjelenése pillanatától Sátáné volt.
A kereszténység hívők és a Római Birodalom összefogásából jött létre, és mind a mai napig a Jézusban való hit és a világiasság keveréke maradt. A római császárok és pápák politikai és katonai eszközökkel léptették hatályba, majd tartották érvényben a hit általuk létrehozott, torz változatát. Jézus egyszerű igazságát betiltották, hogy a helyére egy divatosabb, kevésbé karizmatikus hitforma kerüljön; azokat pedig, akik ellenezték az evangéliumnak ezt a római verzióját, halálukig üldözték.
HA
Ha a kereszténység Krisztus útja, akkor a pápák és az ő középkori keresztes seregeik hogyan "fordították oda a másik orcájukat", miközben Kelet-Európát végigfosztogatva védtelen embereket erőszakoltak, és gyilkoltak meg, úton a "Szentföld" felszabadítására a pogányok uralma alól? És azok a "pogányok” vajon mennyivel élhettek romlottabb életet a kereszt eme "lovagjainál"? Emlékezzünk: a pápa mit sem érő garanciája (amelyben mennyei boldogságot ígért mindenkinek, aki életét veszíti ebben a babonaságoktól terhelt hadjáratban) volt az, ami mind nagyobb és nagyobb vakmerőségre sarkallta a kereszteslovagokat Palesztinába tartó rémes vándorlásukban.
Ki hiszi el, hogy Isten Báránya inspirálta azokat a keresztény vezetőket, akik ezreket kínoztak és öltek meg Európában és az "új világban" azért, mert nem voltak hajlandók alávetni magukat a tanításaiknak? Ki hiszi el, hogy Jézus ihlette azoknak az igaz férfiaknak és asszonyoknak az évszázadokon át tartó üldözését és lemészárlását, akiket a kereszténység pénzimádó és hataloméhes papjai tévtanítónak nyilvánítottak? Lehetetlen a kereszténység politikával való összefonódását megmagyarázni, miközben Jézus világosan megmondta, hogy az ő országa nem ebből a világból való!
KIJÖNNI
Isten népének nincs helye a kereszténységben, és minél jobban próbálnak beilleszkedni, annál kevesebb erő és öröm van az életükben. A kereszténység a szabadságnak csak egy kis mértékét engedélyezi azoknak, akik fehérre meszelt kapuin belül tartózkodnak, ezért szólítja fel az Atya mindazokat, akik Őt szeretik, hogy jöjjenek ki belőle. Ha engedelmeskedsz Isten e szívből jövő hívásának, biztos lehetsz benne, hogy Isten örülni fog, a keresztények pedig üldözni fognak. A Jézus hangját meghalló és neki engedelmeskedő hívők rágalmazása a keresztény "ügymenet" természetes része.
Az évtizedekkel ezelőtt indult és eleinte nagy reményekkel kecsegtető "karizmatikus" mozgalom üres frázisokkal operáló hitté silányult, mert akik részesei voltak, megpróbálták a szent Szellem-keresztség felszabadító élményét valahogy beleilleszteni a kereszténység tradícióiba. Ugyanez történt a 20. század eleji pünkösdi ébredéssel is. Ahogy telt az idő, és egyre több pünkösdi irányzat és egyház jött létre, ez a mozgalom is azzá vált, mint minden más a kereszténységen belül: csak egy újabb hellyé, ahonnan Isten népének ki kell jönnie. Ahogy korábbi generációk szentjei azért szenvedtek üldöztetést, mert kijöttek a katolikus, anglikán, később a baptista, metodista és más keresztény felekezetekből, úgy ma, akik éhezik Isten igazságát, evangéliumi-karizmatikus füleknek jobban csengő nevű vallási csoportokat kénytelenek otthagyni.
A Szellemben való élet és a kereszténység ötvözése soha nem vezetett sikerre abban, hogy a hívőket Isten megismerésére vezesse, és soha nem is fog. Ha erre vágysz, ki kell jönnöd! A kereszténység minden olyan ébredést megfojtott, amit Isten küldött, és ami az igaz szentségre irányult. És sikerrel mérgezi a szellemi életet akkor, amikor Isten gyermekeit meggyőzi: "maradjanak a gyülekezetben”. Azáltal, hogy hisznek neki, Isten gyermekei kioltják a Szellemet, hogy illeszkedni tudjanak a kereszténység élettelen keretei közé, de amikor a Szellem ki van oltva, akkor ki van oltva az öröm, a bölcsesség és az erő is.
Isten gyermeke, ébredj fel az igazságra! Jézus nem azért halt meg, hogy elhozza a kereszténységet, hanem azért, hogy megszabadítson minket a bűntől. Amikor valaki csatlakozik a kereszténység egyik felekezetéhez, az nem a Szellem munkája, hanem a test által választott út, és sem a Fiút nem dicsőíti, sem az Atyának nem okoz örömet. Testi cselekedet, ami ember akaratából született, és nincs helye Isten országában. "Fussatok ki belőle, én népem!". Ha lenne rá ideje, a kereszténység minden csepp szellemi életet kiirtana a földről. A kereszténység maga az antikrisztus; természetével, egymásnak ellentmondó doktrínáival és szertartásos külsőségeivel.
ISTENI PARANCSOLAT
Isten mind ez idáig felettébb irgalmas és türelmes volt velünk, de vajon meddig fogja még tűrni azt a gyalázatot, amit a kereszténység hoz Jézus nevére? A nap végén választanunk kell: Jézus Krisztusnak leszünk hűséges követői, vagy a kereszténységnek hűséges tagjai. A Szellem buzgón kérleli Isten családját, attól a naptól fogva, hogy Isten szentjei elkezdtek egyesülni olyanokkal, akikben nincs szent Szellem: "Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.” (Jelenések 18:4-5 – Károli). Amikor Isten azt kiáltja nekünk, hogy "fussatok ki belőle", akkor arra szólít fel minket: "Gyertek ki a kereszténységből!". A kereszténység egy romlott, végtelenül zavaros és reménytelenül megosztott vallás, ami testi, és ellene megy Jézus erejének és igazságának.
"Fussatok ki belőle, én népem!”. Ez, kedves olvasóm, nem testtől jövő jótanács, hanem isteni parancsolat.
KÜLÖNBSÉGEK ISTEN SZENT ÚTJAI ÉS A KERESZTÉNYSÉG SZENTSÉGTELEN GYAKORLATAI KÖZÖTT
1. Krisztus testének tagjai: akik részesülnek Isten szelleméből (Róma 8:9; 1 János 3:24).
Keresztény gyülekezetek tagjai: akik csatlakoznak.
2. Jézus módszere, ami által a teste tagjává válunk: Szellem-keresztség (1 Korinthus 12:13).
Ahogy egy keresztény gyülekezet tagjává válunk: csatlakozunk.
3. Jézus családja: akik Isten akaratát cselekszik (Máté 12:48).
A kereszténység családja: akik csatlakoznak.
4. Jézus szerint az istentisztelet helye: szellemben és igazságban (János 4:23-24).
Keresztény istentisztelet helye: templom, imaház, gyülekezeti épület.
5. Jézus sabbathja: a Szellem (Máté 11:28; Ézsaiás 28:11-12).
A kereszténység sabbathja: vasárnap (némelyeknek szombat).
6. Jézus úrvacsorája: közösség Istennel és a szentjeivel a Szellemben (1 Korinthus 10:15-17).
Keresztény úrvacsora: élettelen földi anyagok szertartásos elfogyasztása (ostya, bor, szőlőlé, stb.).
7. Jézus szerint "Isten Igéje”: amit Isten mond (Máté 4:4).
A kereszténység szerint "Isten Igéje”: a Biblia.
8. Jézustól kapott istentiszteleti öltözet: igaz cselekedetek (Jelenések 19:8), dicséret (Ézsaiás 61:3) és alázatosság (1 Péter 5:5).
Keresztény istentiszteleti öltözet: kórus palást, papi díszruha.
9. Jézus fegyverei: hit, szeretet, békesség, öröm és a Szellem más tulajdonságai (2 Korinthus 10:3-4).
A kereszténység fegyverei: pénz, politikai és társadalmi aktivizmus, időnként kínzás és katonai fegyverek.
10. Jézus keresztsége: Szellemmel és tűzzel (Máté 3:11).
A kereszténység keresztsége: vízzel (különböző módokon).
11. Jézus keresztje: önmegtagadás és Isten akaratának cselekvése (Máté 10:38, 16:24; Galata 6:12-14; Filippi 3:18-19).
A kereszténység keresztje: a római kínzóeszköz, mint szimbólum.
Szerző: John D. Clark, Sr.
Forrás: https://goingtojesus.com/gtj_tracts.html?tname=tract-059-christorxty
Fordította: Bakó Zoltán
