A mondás, miszerint “Szükség nektek újonnan születnetek”, magától Jézustól származik. Az Úr Nikodémusnak, Izrael egyik tiszteletben álló vezetőjének mondta ezeket a szavakat. Jézus világossá tette éjszakai látogatója számára, hogy Izrael nemzetéről beszél, amikor úgy fogalmazott: “Szükség nektek újonnan születnetek”. Azáltal, hogy zsidónak születtek, ők már Isten népe voltak, de közelgett egy változás, ami megkövetelte, hogy újra megszülessenek - ezúttal szellemi értelemben -, hogy Isten népe is maradhassanak.

Jézus az újjászületést a szél fúvásához hasonlította. Azt mondta: “A szél arra fúj, amerre akar; hallod a hangját... Így van mindenkivel, aki a Szellemtől született” (János 3:8). Ezek a szavak rendkívül fontosak, mert Jézus az újjászületésnek egy olyan elemét írta le velük, amely vonatkozik mindenkire, "aki a Szellemtől született". Vagyis Jézus adott nekünk egy jelet, ami alapján tudhatjuk, hogy valaki újjászületett-e, vagy sem.

Ez a jel, az egyetlen mozzanat, amely következetesen jelen van minden egyes újjászületéskor, egy hang. A Szellem hangja meglehetősen nagy felbolydulást okozott Jeruzsálemben, amikor a tanítványok újjászülettek: “Mindnyájan megteltek szent Szellemmel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Szellem adta nekik, hogy szóljanak.” (ApCsel 2:4). Amikor valaki megkapja a szent Szellemet, előfordulhat, hogy zokog, vagy éppen nevet. Vannak, akik örömükben majd’ kiugranak a bőrükből, ‘míg mások arccal a földre borulnak. Egyeseken úrrá lesz Isten ereje, másokat szelídebben érint meg a Szellem. De van egy dolog, ami állandó, ami minden esetben jelzi, hogy az illető megkapta a Szellemet; ez pedig a Szellem hangja.

A Szellem hangja, amivel megvallja Krisztust az őt befogadó emberen keresztül (lásd 1János 4:1-3), az a bizonyság, amit Jézus megígért, hogy a Vígasztaló adni fog, amikor eljön (János 15:26-27). Ezt a bizonyságot Isten adta az Ő Fiáról (1Jn 5:10), és emberek ezáltal hívhatják segítségül az Urat (Zof 3:9). Könnyen megérthető, miért érezte Pál szükségesnek leszögezni, hogy senki sem hívhatja Jézust Úrnak, csakis a szent Szellem által (1Kor 12:1-3); hiszen a szent Szellem ruházza fel az embereket erővel, hogy élő tanúi legyenek az Ő dicsőségének (ApCsel 1:8).

A tanítványok pünkösd napján születtek újjá, amikor Isten szent szele rájuk fújt a mennyből, annak hangját pedig a jeruzsálemi tömeg is hallhatta - a tanítványok szájából! A sokaság ámulattal figyelte, amint a tanítványok részeg emberek módjára tántorognak Isten hatalmas ereje alatt, és olyan nyelveken beszélnek, amiket soha nem tanultak. Ez volt a tanítványok újjászületésének napja, és pontosan úgy történt, ahogy Jézus előre megmondta: a Szellem kiadott egy hangot mindazokon keresztül, akik megkapták. És a Szellem szent hangja ma is megszólal mindenkin keresztül, aki befogadja őt!

Jezréel

“Meghallgatják Jezréelt” (Hós 2:24)

Ézsaiás ezt jövendölte azokról, akik Krisztus Jézusban fognak bízni: “Igazság fáinak nevezik őket, az Úr ültetvényének” (Ézs 61:3). Ugyanezt a metaforát használva Jézus ezt mondta: “Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni”. Ahhoz tehát, hogy helyünk legyen az Isten országában, elkerülhetetlen, hogy maga Isten ültessen el, hogy Ő vessen el minket.

“Jezréel” egy korabeli izraeli városnak volt a neve, a név jelentése pedig: “Isten vetni fog” vagy “Isten vetése”. Amikor Isten Hóseáson keresztül azt mondta, hogy “meghallgatják Jezréelt, mert bevetem vele a földet”, ez egy prófécia volt arról, ami az ApCsel 2:4-ben történt, amikor is Isten magja el lett vetve Jézus tanítványainak a szívében. “Mindnyájan megteltek szent Szellemmel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Szellem adta nekik, hogy szóljanak”, az emberek pedig hallgatták őket. Hallották Isten vetését, amint férfiakat és nőket ültet el az Ő országában.

A prófécia Isten vetésének “meghallásáról” hasonlít arra, amit Jézus mondott az újjászületésről a János 3:8-ban. Jézus szerint az egyetlen állandó jellemzője minden egyes újjászületésnek, a hangja. Azt mondta, “A szél arra fúj, amerre akar; hallod a hangját. Így van mindenkivel, aki a Szellemtől született”. A tanítványok ezt pünkösd napján tapasztalták meg, és ezáltal teljesedett be az, amit Hóseás mondott: “Meghallgatják Jezréelt [Isten vetését]”.

Ez az a “hang”, amiről Jézus azt mondta, hogy minden újjászületést kísérni fog: a “szent Szellem-keresztség”, ami pünkösd reggelén öntetett ki. A “dadogó ajkak” az Ézsaiás 28:11-ből és a “tiszta nyelv” [vagy “tiszta ajkak”] a Zofóniás 3:9-ből. Az “Abbá, Atya” kiáltása és a “kimondhatatlan fohászkodások” hangja Pál leveleiből. A “tiszta lelkiismeret válasza”, amiről Péter beszélt. Dávid “örömteli hangja” [vagy "a kürt szava"], amit a bölcs emberek felismernek, amikor meghallják. Ez a Szellem János által említett “megvallása” arról, hogy “Jézus Krisztus eljött a testbe”. Ez a “zúgás” hangja Isten mennyei templomából: “az Úr hangja, aki megfizet ellenségeinek”. Ez az “örvény”, ami “örvénynek kiált [Isten] zuhatagjainak hangjában”; az “örök életre buzgó víz forrása”. Erről prófétált a zsoltáros, amikor azt mondta: "Hittem, azért szóltam" (Zsolt 116:10). Ez a Fiú hangja, amint hirdeti az Atya nevét “a gyülekezetben” (Zsolt 22:23), és a Szellem hangja, amint “Isten szerint jár közben a megszenteltekért”. Az “Úrnak bizonyságtétele”, az “Úrnak áldása”, “jel a hitetleneknek”, a “Szellem megnyilvánulása”, amely “mindenkinek haszonra adatik”. Ez az, ami által az Atya “ismeri az övéit”, és elkülöníti őket, mint tulajdonba vett népet.

Ez Jezréel, “Isten vetése”! Nem csoda, hogy a próféta így kiáltott fel: “Nagy lesz a Jezréel napja!”

Szerző: John D. Clark, Sr.
Forrás: https://goingtojesus.com/gtj_tracts.html?tname=tract-051-newbirth
Fordította: Bakó Zoltán