A mondás, miszerint “Szükség nektek újonnan születnetek”, magától Jézustól származik. Az Úr Nikodémusnak, Izrael egyik tiszteletben álló vezetőjének mondta ezeket a szavakat. Jézus világossá tette éjszakai látogatója számára, hogy Izrael nemzetéről beszél, amikor úgy fogalmazott: “Szükség nektek újonnan születnetek”. Azáltal, hogy zsidónak születtek, ők már Isten népe voltak, de közelgett egy változás, ami megkövetelte, hogy újra megszülessenek - ezúttal szellemi értelemben -, hogy Isten népe is maradhassanak.

Jézus az újjászületést a szél fúvásához hasonlította. Azt mondta: “A szél arra fúj, amerre akar; hallod a hangját... Így van mindenkivel, aki a Szellemtől született” (János 3:8). Ezek a szavak rendkívül fontosak, mert Jézus az újjászületésnek egy olyan elemét írta le velük, amely vonatkozik mindenkire, "aki a Szellemtől született". Vagyis Jézus adott nekünk egy jelet, ami alapján tudhatjuk, hogy valaki újjászületett-e, vagy sem.

Ez a jel, az egyetlen mozzanat, amely következetesen jelen van minden egyes újjászületéskor, egy hang. A Szellem hangja meglehetősen nagy felbolydulást okozott Jeruzsálemben, amikor a tanítványok újjászülettek: “Mindnyájan megteltek szent Szellemmel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Szellem adta nekik, hogy szóljanak.” (ApCsel 2:4). Amikor valaki megkapja a szent Szellemet, előfordulhat, hogy zokog, vagy éppen nevet. Vannak, akik örömükben majd’ kiugranak a bőrükből, ‘míg mások arccal a földre borulnak. Egyeseken úrrá lesz Isten ereje, másokat szelídebben érint meg a Szellem. De van egy dolog, ami állandó, ami minden esetben jelzi, hogy az illető megkapta a Szellemet; ez pedig a Szellem hangja.

A Szellem hangja, amivel megvallja Krisztust az őt befogadó emberen keresztül (lásd 1János 4:1-3), az a bizonyság, amit Jézus megígért, hogy a Vígasztaló adni fog, amikor eljön (János 15:26-27). Ezt a bizonyságot Isten adta az Ő Fiáról (1Jn 5:10), és emberek ezáltal hívhatják segítségül az Urat (Zof 3:9). Könnyen megérthető, miért érezte Pál szükségesnek leszögezni, hogy senki sem hívhatja Jézust Úrnak, csakis a szent Szellem által (1Kor 12:1-3); hiszen a szent Szellem ruházza fel az embereket erővel, hogy élő tanúi legyenek az Ő dicsőségének (ApCsel 1:8).

A tanítványok pünkösd napján születtek újjá, amikor Isten szent szele rájuk fújt a mennyből, annak hangját pedig a jeruzsálemi tömeg is hallhatta - a tanítványok szájából! A sokaság ámulattal figyelte, amint a tanítványok részeg emberek módjára tántorognak Isten hatalmas ereje alatt, és olyan nyelveken beszélnek, amiket soha nem tanultak. Ez volt a tanítványok újjászületésének napja, és pontosan úgy történt, ahogy Jézus előre megmondta: a Szellem kiadott egy hangot mindazokon keresztül, akik megkapták. És a Szellem szent hangja ma is megszólal mindenkin keresztül, aki befogadja őt!

Jezréel

“Meghallgatják Jezréelt” (Hós 2:24)

Ézsaiás ezt jövendölte azokról, akik Krisztus Jézusban fognak bízni: “Igazság fáinak nevezik őket, az Úr ültetvényének” (Ézs 61:3). Ugyanezt a metaforát használva Jézus ezt mondta: “Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni”. Ahhoz tehát, hogy helyünk legyen az Isten országában, elkerülhetetlen, hogy maga Isten ültessen, vagy vessen el minket.

“Jezréel” egy korabeli izraeli városnak volt a neve, a név jelentése pedig: “Isten vetni fog” vagy “Isten vetése”. Amikor Isten Hóseáson keresztül azt mondta, hogy “meghallgatják Jezréelt, mert bevetem vele a földet”, ez egy prófécia volt arról, ami az ApCsel 2:4-ben történt, amikor is Isten magja el lett vetve Jézus tanítványainak a szívében. “Mindnyájan megteltek szent Szellemmel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Szellem adta nekik, hogy szóljanak”, az emberek pedig hallgatták őket. Hallották Isten vetését, amint férfiakat és nőket ültet el az Ő országában.

A prófécia Isten vetésének “meghallásáról” hasonlít arra, amit Jézus mondott az újjászületésről a János 3:8-ban. Jézus szerint az egyetlen állandó jellemzője minden egyes újjászületésnek, a hangja. Azt mondta, “A szél arra fúj, amerre akar; hallod a hangját. Így van mindenkivel, aki a Szellemtől született”. A tanítványok ezt pünkösd napján tapasztalták meg, és ezáltal teljesedett be az, amit Hóseás mondott: “Meghallgatják Jezréelt [Isten vetését]”.

Ez az a “hang”, amiről Jézus azt mondta, hogy minden újjászületést kísérni fog: a “szent Szellem-keresztség”, ami pünkösd reggelén öntetett ki. A “dadogó ajkak” az Ézsaiás 28:11-ből és a “tiszta nyelv” [vagy “tiszta ajkak”] a Zofóniás 3:9-ből. Az “Abbá, Atya” kiáltása és a “kimondhatatlan fohászkodások” hangja Pál leveleiből. A “tiszta lelkiismeret válasza”, amiről Péter beszélt. Dávid “örömteli hangja” [vagy "a kürt szava"], amit a bölcs emberek felismernek, amikor meghallják. Ez a Szellem János által említett “megvallása” arról, hogy “Jézus Krisztus eljött a testbe”. Ez a “zúgás” hangja Isten mennyei templomából: “az Úr hangja, aki megfizet ellenségeinek”. Ez az “örvény”, ami “örvénynek kiált [Isten] zuhatagjainak hangjában”; az “örök életre buzgó víz forrása”. Erről prófétált a zsoltáros, amikor azt mondta: "Hittem, azért szóltam" (Zsolt 116:10). Ez a Fiú hangja, amint hirdeti az Atya nevét “a gyülekezetben” (Zsolt 22:23), és a Szellem hangja, amint “Isten szerint jár közben a megszenteltekért”. Az “Úrnak bizonyságtétele”, az “Úrnak áldása”, “jel a hitetleneknek”, a “Szellem megnyilvánulása”, amely “mindenkinek haszonra adatik”. Ez az, ami által az Atya “ismeri az övéit”, és elkülöníti őket, mint tulajdonba vett népet.

Ez Jezréel, “Isten vetése”! Nem csoda, hogy a próféta így kiáltott fel: “Nagy lesz a Jezréel napja!”

Szerző: John D. Clark, Sr.
Forrás: https://goingtojesus.com/gtj_tracts.html?tname=tract-051-newbirth
Fordította: Bakó Zoltán